Szevasztok!

Tegyünk félre most minden nézetkülönbséget, és fogjunk össze!

 

Magyarország a virtuális térben bajban van! E-Magyarországot megtámadták az e-horvátok és az e-románok, és már csak három régióban tudjuk tartani magunkat, ezért szükségünk van miden játékos kedvű internetezőre, aki naponta hajlandó lenne erre max. 10 percet fordítani!

Ha érdekel a dolog, regisztrálj és nézz szét! Garantálom, hogy megragad a játék: társadalomépítő stratégiai és szerepjáték, egy igaz virtuális földgolyó!

 

Jelentkezz itt:  http://www.erepublik.com/hu/referrer/lazac61 

 

Létezik-e demokrácia Magyarországon?

Avagy valójában háromfordulós választási rendszerünk van?

 

Mostanában elég sokat olvashatunk az ajánlószelvényekről, hétköznapi nevükön: kopogtató-cédulákról.

Nekem alapvető problémáim vannak eme politikai fából-vaskarikával.

 

Mert a kopogtatócédula (hivatalos nevén: ajánlószelvény) intézménye jelenlegi formájában alapvetően antidemokratikus, alkotmányellenes, és a hétköznapi korrupció, a klientúra-építés eszköze.

 

A kopogtatócédulával több probléma is van:

 

1.) Valójában ez a választás első fordulója. A választási szavazatgyűjtés célját szolgálja maga az ajánlószelvény.

 

Bár eredetileg arra szánták, hogy korlátozni lehessen az önjelöltek számának parttalanná válását, ezt a funkcióját messze túlnőtte.

Már az első időkben is akadálya volt annak, hogy valóban demokratikusan lehessen dönteni, kik legyenek az országos politika résztvevői. Csak olyanoknak volt esélyük, akik mögött kiterjedt holdudvar állt és áll, ezzel is alapot adva a hétköznapi politikai korrupciónak (erről kicsit később bővebben is írok).

Mindezeken felül magának ennek az intézménynek a megvalósulása a valódi demokrácia és a magyar alkotmány szembeköpése is: hiszen mind a kettőben alapvető a titkos szavazás lehetőségének biztosítása!

Ezzel szemben az ajánlócédulán a jelöltállításhoz minden olyan személyi adatot meg kell adni, amely egy adott személy teljes beazonosítását lehetővé teszi.

Kíváncsi lennék rá, az adatvédelmi biztosnak erről mi a véleménye.

 

Ráadásul a kormányzat maga is (pontosabban a Választási Iroda) mindent megtesz a visszaélés lehetőségének megteremtéséért azzal, hogy egyszerre, egy borítékban küldi ki az értesítőlapot és az ajánlószelvényt. Így aki ellopja, még csak fáradnia sem kell, simán kitöltheti „érvényesen” az ajánlócédulát, mert arra sehol senkinek nincs kapacitása, hogy az aláírás valódiságát ellenőrizze. Ez az egyetlen olyan eleme az ajánlószelvénynek, amely annak eredetiségét (nem a valódiságát) kellene szavatolnia. De így, ellenőrzési lehetőség híján ez nem más, mint felhívás keringőre. Mellesleg szerintem ezzel teljes egészében sérül a személyes adatok védelméhez fűződő valamennyi jogunk.

Ha már ragaszkodnak az ajánlócédula intézményéhez, akkor sokkal egyszerűbb és biztonságosabb volna, ha minden választópolgárnak csak egy számítógéppel generált kódot (mint egy PIN-kódot) küldenének ki, és az ajánlószelvényre azt kellene a személyes adatok helyett felvezetni, illetve az azonosításhoz elegendő lenne akár az adott választópolgár személyi igazolvány számának a feltüntetése. Sem aláírás nem kell, sem más személyes adat, amelyből az adott választópolgár nyilvánosan beazonosítható lenne.

A lényeg abban áll, hogy az ajánlószelvényt és a személyes (PIN-)kódot tartalmazó levelet nem egyszerre, egy borítékban kellene kipostázni, hanem – mint ahogyan azt a bankkártyákkal és a hozzájuk tartozó PIN-kóddal a bankok teszik – két külön alkalommal elküldött két külön borítékban.

Egy ilyenfajta megoldást már lehetne demokratikusnak nevezni.

Mert ahogyan most történik, az nem más, mint nyílt (és nem TITKOS) szavazás!

Márpedig a mostani formájában csak az nem szerez tudomást arról, hogy az állampolgár kit támogat jelöltállítási szavazatával, aki nem akar!!!

 

Azt pedig nemigen kell szerintem itt részleteznem, hogy ez a módszer miért antidemokratikus.

 

2.) A jelenlegi rend szerint, ha valakinek ellopják az ajánlószelvényét, az nem tehet mást, mint hogy egy másikat kér helyette. Ám ha a tolvaj felhasználja a lopott ajánlószelvényt, akkor hiába akarna „szavazni” a jogosult állampolgár, csak annyit érhet el, hogy a rendszerben kitörlik az ő saját ajánlását is, meg azt az ajánlást is, amelyet helyette adtak le. Tehát ő, aki az egészről nem tehet semmit, csakis érvénytelenül „szavazhat”. Ez ám a demokrácia!

 

3.) Ma Magyarországon 10 ember aláírásával pártot, 100 ember aláírásával egyházat lehet életre hívni. Akkor meg pláne nem értem, hogy egy jelölt állításához választókörzetenként miért is kell 750 ajánlás? Ha egyszer egy pártot országos szinten 10 emberrel létre lehet hozni, ha egyszer országos szinten 100 emberrel egyházat lehet alapítani, akkor vajon arányos-e, hogy a jelöltállításhoz 750 helyi - választókörzeti - ember ajánlása kell ???

 

Tehát egyrészről - ha ragaszkodnánk a jelöltállítás korlátozásához - akkor a 750-es limitet mindenképpen felül kellene vizsgálni.

Ez az aránytalanság szerintem megérne egy alkotmánybírósági vizsgálatot.

Véleményem szerint 100 ajánlásnak elégnek kellene itt is lennie – választókörzetenként !

 

4.) Mindenképpen meg kellene szüntetni az állampolgárok zaklatását is.

Hogy-hogy nem jutott még eszébe senkinek, hogy esetleg választáskor a választási urnát házról-házra hordják?

Ehelyett javasolnám, hogy a választókerületekben egy nyilvánosságra hozott (vagy az értesítővel (PIN-kóddal) együtt a borítékban megadott) közintézményi helyen kihelyezett urnába lehessen bedobni az ajánlószelvényt.

Így teljes mértékben a választó állampolgárra lenne bízva, hogy megtisztel-e bárkit is azzal, hogy jelölésre alkalmasnak tartja.

 

5.) Külön kiemelendő, hogy a beérkezett ajánlószelvényeket beérkezésük után számítógépen rögzítik, hiszen így próbálják meg kiszűrni a többes jelölést. Csakhogy nekem ezzel is alapvető gondom van. Az ajánlócédulával elkövetett nyílt szavazást ezek szerint még rögzítik és archiválják is. Mondja ezek után nekem valaki, hogy a mai Magyarországon ez a mindenkori hatalom számára nem egy aranybányának számító adatbázis lehet!

Ezzel szemben javaslom, hogy központi számítógépen csak az ajánlószelvény érvényességét lehessen ellenőrizni (tehát, hogy az adott igazolványszámhoz tartozik-e a PIN-kód), azt viszont már, hogy az adott ajánlószelvényen melyik jelöltet, vagy pártot ajánlották, azt már ne!

Ezért az ajánlószelvények érvényességének ellenőrzését, és az ajánlások összegzését is választókerületi szinten kellene elvégezni.

 

6.) Apropó adatbázis! Azok (mármint a jelöltek, illetve a pártok), akik begyűjtik az ajánlószelvényeket, számítógépes adatbázist építenek azonnal belőle! Bár a törvény tiltja ezt, ennek ellenére egyszerűen megint egy olyan tilalomról van szó, amelynek ellenőrzésére egyszerűen nincs szinte semmilyen lehetőség!

Ezzel pedig máris meg lett teremtve az alapja a hétköznapi korrupciónak, a klientúra-építésnek a tökéletes lehetősége. Számtalan esemény, történet támasztja alá ezen adatbázisok létezését, és a gyakorlatban, a mindennapi életben történő felhasználását. Ezek arról szólnak, hogy akár szociális támogatásnál, akár bérlakáshoz való jutásnál, akár állásba, pozícióba kerülésnél, akár önkormányzati javak hasznosításánál (lásd pl. garázsbolt-bérlet) is annak alapján döntenek (ha politikailag még nem exponálta volna magát az illető), hogy a delikvens szerepel-e az adott, az önkormányzat többségét alkotó pártalakulat adatbázisában, mint ajánlócédulás szavazó!

Hát ekként járul hozzá a mindennapi korrupcióhoz, a klientúra-építéshez az ajánlócédula intézménye mai formájában.

 

Ha egy rendszer ennyire antidemokratikus, ennyire a mindennapi korrupció melegágya, akkor viszont már nem is nagyon kell csodálkoznunk azon, hogy senkinek, aki valaha is közel kerülhet a politikai hatalom bármely formájához, egyáltalán nem érdeke e diszfunkcionálisan működő rendszernek az esetleges eltörlése, de akárcsak a PIN-kódszerű megreformálása sem!

 

 

Persze a legegyszerűbb az lenne, ha bárki jelentkezhetne jelöltnek jelölt-ajánlás nélkül is (legfeljebb egy kicsit hosszabb lenne a lista), de akit nem ismernek, az úgysem kapna szavazatot, és kész. Az összesítést meg úgyis számítógép végzi, ezeknek pedig már nincs olyan kapacitáskorlátja, mint mondjuk volt 10 éve.

 

 

 

Lesz-e még valaha tényleges demokrácia Magyarországon? Vagy most már végleg megrohadunk a korrupcióban?

 

Szervusztok Gyerekek!

 

Ma egy afrikai népmesét mesélek nektek.

 

Mbapeni, az Ungulele törzs főnöke hírnököket küldött a törzshöz tartozó minden faluba, hogy férjhez adja lányát, Mwakenát, a törzs legkiválóbb vadászához Ukaszaihoz, aki már több leopárdot és gepárdot is megölt, mint bárki más előtte, de még Oabangónak, a fekete sörényű, nagy, gonosz oroszlántól is elvette a bőrét. Az esküvő lakomával egybekötve lesz a törzsfőnök házánál pontosan egy hét múlva. Mbapeni, a nagy törzsfőnök kihirdette azt is, hogy a lakomát ő biztosítja mindenkinek, aki eljön az esküvőre, de azt mindenki tudja, hogy az aszály miatt elég nagy a szegénység, ezért arra már nem futja, hogy az italt is ő állja, ezért arra kér mindenkit, aki eljön az esküvőre, hogy hozzon magával bort, és azt a törzsfő háza melletti sátorba kitett hordóba öntse.

Nagy esemény volt ez az Ungulele törzs életében. Ugyanis a termékenység szellemei nem ajándékozták meg a nagy törzsfőt fiúgyermekkel, ezért a törzs törvényei szerint majdan, a nagy törzsfő halála után leányának férje lesz majd az új törzsfő. És úgy látszott, hogy erre a nagy vadász, a rettentő erejű, és csavaros eszű Ukaszai kiválóan megfelel majd.

Eljött a nagy esemény napja. Annak rendje és módja szerint, mielőtt az új párra kimondhatta volna Mbapeni, a nagy törzsfő, hogy ettől kezdve házasok, előbb még Uakatuna, a szellemek barátja, a törzs varázslója a három leáldozott kecske véréből megjósolta, hogy mit hoz majd e házasság a törzsnek: jót, azaz zöld mezőket, sok állatot, gazdag lakomákat, vagy éppen szárazságot, éhínséget, háborúságot. A szellemek úgy nyilatkoztak, hogy a frigy a törzsnek hasznára fog válni.

Ezek után Mbapeni kihirdette, hogy mostantól kezdve Mwakena Ukaszai párja, életre-halálra.

Nagy volt a nép körében is az öröm. Hozzá is kezdtek a nagy esküvői lakomának, mindenki jól megtömte a bendőjét. Majd a nagy törzsfőnök szólt szolgáknak, hogy osszák ki a nagy hordóból mindenkinek a bort, és miután jót ittak, kezdődjék a tánc.

Amint kiosztották a bort, Mbapeni emelte először ajkához a tökkupát, és meghúzta. Arcán a meglepetés jeleit lehetett észrevenni. Majd szól, hogy akkor most mindenki igya meg a borát, amit kapott. Ivott hát mindenki. Ám csakhamar mindenkinek lefagyott az arcáról az addigi mosoly, sőt némi morgást is lehetett hallani.

Mbapeni, a nagy törzsfőnök megkérdezte: ti mit ittatok? – Vizet, bizony. ‑ mondta a nép. – Mert bizony én is! – mondta Mbapeni, a nagy törzsfőnök. ‑ Hozzátok elém a szolgákat! – kiáltotta. Jöttek is a szolgák, és kérdezte őket: ‑ Talán bizony ti dézsmáltátok meg a bort és cseréltétek ki vízre? Hogy mertek ilyen csúfságot elkövetni? ‑ A szavanna összes vadjára és valahány szellemére esküdöztek a szolgák, hogy ők bizony hozzá sem nyúltak, mindaddig, amíg azt a parancsot nem kapták, hogy hozzák be és osszák szét.

Ekkor fordult Mbapeni, a nagy törzsfőnök asztalszomszédjához, Orongoróhoz, a fazekashoz, és megkérdezte: ‑ Talán te, barátom, bor helyett vizet hoztál-e a hordóba? – Kegyelemért kezdett rögtön rimánkodni Orongoro, és mondta: ‑ Mbapeni, egyetlen nagy törzsfőnökünk, kegyelmezz szegény fejemnek, de az aszály miatt, tudod, elég nagy a szegénység, kevés edényt tudtam csak eladni, ezért úgy gondoltam, hogy ha a nagy hordóba, amelybe mindenki bort hoz, én viszont csak vizet töltök bele, nem ér nagy kár senkit sem, az a kis víz meg sem fog érződni abban a sok borban. Így merészeltem hát ezt tenni.

Mbapeni másik asztalszomszédjához, Ubanguhoz, a kecskepásztorok vezetőjéhez fordult: ‑ Ubangu, Oanugi nagyapám testvérének gyermeke, csak nem te is vizet hoztál bor helyett?

Ubangu így válaszolt: ‑ Fenséges nagy főnöke az Ungulele törzsnek, kegyelmezz hitvány életemnek, eszembe sem jutott, hogy ilyen szégyent hozzak rád, nagy törzsfőnök. De kérlek, vedd tekintetbe, hogy olyan gyenge volt az idei év, az aszály miatt nem hogy a szaporulat nem maradt meg, de bizony a felnőtt kecskék közül is sok elpusztult. Ekként nem volt akkora jövedelmem, hogy bort vehettem volna. Kénytelen voltam hát vizet hozni. Úgy gondoltam én is, hogy abban a sok-sok borban az a kis víz nem okoz semmilyen kárt.

Nem is kérdezősködött már tovább Mbapeni, a nagy törzsfőnök. Már csak egy kérdésem van mindnyájatokhoz: ‑ Ki az, aki bort hozott a nagy hordóba, az tegye föl a kezét! Mindössze három kezet látott a magasban: Okunye, Vanyagaku, és Baranuka keze látszott a tömegben.

‑ Hát köszönje meg mindenki magának a bort ! Hajtsuk le most mindannyian, ami a kupáinkban van, és kezdődjék a tánc!

Ám másnap, Mbapeni megbízta újdonsült vejét, Ukaszait, hogy járja végig sorba a törzs falvait, nézzen be minden házba, minden házban pedig keresse meg a boroshordót. Nézze meg, van-e benne bor, és tudakolja meg a ház népétől, hogy mikor ittak utoljára bort.

Szomorú hírrel tért vissza 3 nap múlva Ukaszai, a nagy vadász. – A törzs minden faluját, annak minden házát végigjártam, és azt találtam, hogy majdnem minden házban van bor a hordóban, és a legutóbbi héten majd’ mindenhol ittak is belőle.

‑ Hát most akkor, mondd, Ukaszai, mit tegyek? Nem vehetem fejét mindnek, mert akkor odalesz az egész törzs! Elmegyek hát, holnap bekenem a fejem hamuval, és a szavannák szellemeit megkeresem, mondják meg nekem, mit lehet ilyenkor tenni?

Másnap bekente a fejét hamuval, és elment Mbapeni a szavannák szellemeihez, hogy megtudja tőlük a megoldást.

Mbapenit, az Ungulele törzs nagy főnökét azóta sem látta senki. Állítólag bolyong a szavannán, mert nem talált még olyan szellemet, aki meg tudta volna neki mondani a megoldást.

 

Hát itt a mesém vége, aludjatok jól!

 

Kérdésem van azért hozzátok: tudtok jól aludni ????

 

  Egy rendkívül érdekes, szórakoztató, lenyűgöző, letehetetlen és komoly mondanivalóval is megfűszerezett, immáron klasszikusnak nevezhető könyvre szeretném felhívni az olvasni szeretők figyelmét.

Ez a könyv pedig A.E. van Vogt sci-fi regénye, A nulla-A világa.

Ha nem sikerült volna felkeltenem a kíváncsiságodat, akkor álljon itt egy link, amely kissé részletesebben szól e műről.

HTTP://WWW.SFPORTAL.HU/A-E-VAN-VOGT-A-NULLA-A-VILAGA-KRITIKA-5646.SCIFI

Aki elolvasta, szívesen olvasnám a véleményét akár itt is.

 

 

 Jó hírem van: a Magyar  Televízió 1-es csatornáján 2010. január 15-ikén, pénteken este 21:30-kor újra láthatjuk a filmet.

Aki pedig nem látta, annak itt a kiváló alkalom.

 

Egy olyan alapfilm, amelyet mindenkinek, aki e sáros planétán lakik, látnia kellene.


 

 I have good news: this film can be watched  on Friday (21:30 15-01-2010) on the channel Hungarian M1.

 This is a basic documentary film, which everybody living on this muddy planet has to see.

 

https://www.youtube.com/watch?v=jqxENMKaeCU&feature=player_embedded# 

 

 Most teljes egészében idézek egy cikket Prof. Dr. Popper Péter lélektanász tollából

 

"Vallási türelmetlenség

 

 Minden vallás felveszi a harcot azzal, amit az emberben állatinak vagy ördöginek tart. Küzd a tudati tompaság által másoknak okozott gyötrelmek ellen. Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek.

 

Az ember pusztán fizikai és ösztönös, tehát állati részének aktivitásáról van szó. Az isteni álláspont: nem büntetlek meg azért, amilyen vagy, a porból származás benned működő maradványai miatt. De azért megbüntetlek, ha az emberek világában éled ki magadból az állatit. Mert tudatot is adtam neked, hogy képes legyél ellenőrizni lelked háborgásait, és megfékezhesd vágyaidat és indulataidat.

 

A szellemi identitás nevei

 

A tudatból fakad az ember felelőssége is azért, ha áldozatául esik a sátáni csábításnak: őrjöngve vagy hideg szívvel pusztítja mindazokat, akik bármilyen isten előtt leborulnak, vagy olyanoktól származnak, akik valaha leborultak. Hármas ördögi csavarintást fedezhetünk fel.

 

- Először is az ördög mint az Isten, az igaz hit védelmezőjeként lép fel, és pusztulásra tartja érdemesnek azokat, akik másképpen nevezik ugyanazt a szellemi identitást.

 

- Másik oldalról megtámad minden istenhitet, alázatot, szellem felé fordulást. Cserébe a gyönyört, a vágyak zabolátlan kielégítését ígéri.

 

- Harmadszor, az ember erkölcsi és szellemi életében döntő meghatározónak tartja a testit, a származást, modern világunk nyelvezetén a kromoszomálisat, a gének által meghatározottat. Nincsen itt szó semmiféle emberi szabadságról, fejlődésről, választásról, önmagáért való felelősségről, csak biológiai determinációról, a faj eredeti tisztátalanságáról vagy alacsonyabbrendűségéről.

 

Dürrenmatt darabjában, a Babylonban leszállt angyal kétségbeesésében felveszi a hóhérok ruháját, hogy ne ismerhessék fel üldözői. Huszonöt vörös ruhás hóhér áll a színpadon. Az egyik közülük angyal. De nem lehet észrevenni, hogy melyikük.

 

Fordítva is megtörténhet. Huszonöt vallásos szimbólummal díszített pap, guru, próféta hirdeti az igét. Egyikük a Sátán. De nem lehet észrevenni, hogy melyik az.

 

Ki az idegen?

 

Visszatérve a valláspszichológia valamivel egzaktabb megfogalmazású problémavilágába, először is az idegenség, az idegennel szemben tanúsított türelem vagy türelmetlenség jelenségét kell megvizsgálnunk. 

 

Az ősidők hordakorszakában idegen volt az, aki más hordához tartozott, idegen volt a másik horda. A gyéren lakott világ következtében találkozásaik valószínűleg rendkívül ritkán estek meg. A másik horda felbukkanása ezért feltehetően sokkoló élmény lehetett. Feltehetően arról sem volt fogalmuk, hogy rajtuk kívül más emberek is léteznek a világon.

 

Saját találkozásaik élőlényekkel, állatokkal általában a kölcsönös pusztítás jegyében zajlottak, igyekeztek egymást ennivalóvá változtatni. Tehát spontán váltódik ki félelem, védekező és támadó indulat az idegennel, az eddig nem ismerttel szemben is.

 

A fejlődés későbbi fázisában egyre erősebb motívumként jelentkezik a tulajdon védelme. Még mindig az ösztöntan területén járunk. Freud, a humán ösztöntan megalkotója közvetlenül nem beszél a szerzés és a birtoklás ösztönéről. Elsősorban élet- és halálösztönről (Eros és Thanatos) beszél, s ebben a konstrukcióban a szerzés és a birtoklás egyértelműen az életösztön megnyilvánulása. Bárhogy is van, még a központi idegrendszerrel rendelkező legősibb állatvilág lelki jelenségeinek a birodalmában vagyunk. Különösen a nem vándorló húsevőknél alakul ki a lakóhely, a vadászterület és a zsákmány agresszív védelme. Mindezek jellemzik az emberré vált embert is.

 

Maslow ösztön-hierarchikus elméletében a fizikai és biztonsági igények közé sorolhatók. Vagyis létezni kell, életben kell maradni, a szükségletek biztonságos megszerzésének lehetősége mellett. Az idegen tehát eleve veszélyes, mert megzavarhatja, sőt, arra vágyhat, hogy elrabolja, magáévá tegye e lehetőségeket. Az érzelmi és a tudatos elem csak ezután kezd megjelenni az idegenhez, a máshoz való viszony formálásában.

 

Vallási előítéletek

 

A vallási előítéletekre is az jellemző, mint a nemzetekre vonatkozókra: elsősorban a hiúságra, az emberek kisebbrendűségi érzésére apellálnak. A rasszista, a vallásilag türelmetlen abból szeretne előnyt és fölényt kovácsolni magának, hogy nem tartozik megvetett embercsoporthoz, s ezt személyes érdemének tekinti. Ahhoz, hogy önmagát értékesebb emberré nyilvánítsa, nem kellenek jó képességek, munkaeredmények, erőfeszítések, mert már születésénél fogva különb másoknál. 

 

 

A manipulált előítéletek még könnyebben válnak pusztító magatartássá, ha belép az anyagi érdek, ha a megbélyegzettek állását, pozícióját, javait legálisan meg lehet szerezni, és szétosztani egymás közt. Ezt a folyamatot a bűnözésig, a szervezett tömeggyilkosságig fokozhatja a tudatos politikai manipuláció gazdasági, katonai és egyéb hatalmi érdekek érvényesítése érdekében.

Mindez Istenre hivatkozva, sőt, jórészt ugyanannak az Istennek a nevében! S az előítéletek, indulatok felkorbácsolói között papok, főpapok, sőt, a második világháború alatt a Duna-parton levetkőztetett, halálukat váró áldozatok mögött, szerzetesi szájból elhangzott: Krisztus nevében, tűz! És persze civilek, papok, főpapok, szerzetesek, akik mindettől eliszonyodtak, és saját biztonságuk, életük kockáztatásával mentették az üldözötteket. A legmodernebb időket a polarizáció jellemzi: a fehér ragyogóan fehérré vált, és a fekete pokoli feketévé.

A vallásüldözők lélektana

 

Mégis jelentős különbség van a második világháború előtti és az utána jelentkező rasszizmus és vallási türelmetlenség között. A háború előtti faj- és vallásgyűlölet képviselői még ringathatták magukat illúziókban, hogy tevékenységük eltűrhető a felvilágosodott európai társadalom perifériáján.

De aki a második világháború után - amikor nyilvánvalóvá vált a katasztrofális végkifejlet - még mindig rasszista vagy vallásgyalázó, az potenciális gyilkos!

A vallásüldöző lélektani helyzete ellentmondásos, sőt, különös. Amennyiben következetes ateista, akkor a kérdés indulati területre szűkül: miért kell acsarogni arra, aki másképpen vélekedik a világ titkairól? Az ateizmus következetlenségeit csúfolja Heller A 22-es csapdája című regényében. 

 

A főszereplő Yossarian egy pásztoróra után gyalázni kezdi az Úristent, "vén bükkfagatyásnak" nevezi, aki szükségesnek látta a taknyot bevenni a teremtésbe. A barátnője sivalkodni kezd:

 

„- Nem engedem, hogy így beszélj róla!

- Mi bajod van?! - kérdezi csodálkozva Yossarian -, hiszen tudomásom szerint te sem hiszel Istenben.

- Igen, de az az Isten, akiben én nem hiszek, jóságos, igazságos, bölcs, mindenható és mindentudó. Nem engedem, hogy ilyen rondán beszélj róla!”

 

Hát igen...

A hívő vallásos ember helyzete még ellentmondásosabb. Amennyiben egyistenhívő, akkor számára a különböző vallások ugyanarról az Istenről beszélnek. Tanításaik különbözősége nem több annál, mintha egy hegyet minden oldaláról lefényképeznek. A fényképek különbözőek, a hely ugyanaz.

Ha pedig valaki többistenhívő pogány, akkor miért háborodik fel azon, hogy minden istennek vannak követői?

 

Az elfogulatlan szemlélet úgy gondolkozik, hogyha van Isten, akkor egy van, a világban nincs többféle transzcendencia. Ebben az esetben be kell látnunk, hogy végső soron minden vallás ugyanazt tanítja, csak egy más kultúra más nyelvén és problémavilágában, ennek megfelelően máshova helyezve a hangsúlyokat.

Ezért kellene meggyilkolni a híveit? Lassan az a benyomás erősödik meg, hogy egyszerűen az ember ősi pusztító ösztönei keresnek a vallás világában is ürügyet arra, hogy valakit, bárkit a pusztulásba küldjenek.

 

Emberi és démoni

 

Ebben a vonatkozásban szólnunk kell arról, amit démoninak neveznek. Az emberi tevékenységet, még ha olyannyira indulatvezérelt is, valamilyen szintű racionalitás jellemzi. Ami azt jelenti, hogy célja, értelme, haszna van. A démoniról akkor beszélünk, ha a cselekvés irracionális, csak egyedül a cselekvő indulat kiélését szolgálja. A démoni tehát tisztán emocionális, és mint ilyen, értelmetlen és a külső szemlélő számára érthetetlen. Például: ha valaki ellopja egy autó kerekét, visszapillantó tükrét, ez emberi megnyilvánulás, mert használhatja, eladhatja stb. De amikor szöggel végigkarcolja a dukkót, az már démoni, mert csak a tiszta destrukció indulata és élvezete vezérli. Ugyanígy: a villanykörte, a hamutartó ellopása egy vagonból még az emberi határain belül van, de az ülések felhasogatása már nem. Egy utca világítótesteinek szétrombolása, kilövése csúzlival, ugyancsak démoni.

 

Ennek megfelelően a túszejtés politikai vagy pénzügyi zsarolás céljából racionális gonosztett lehet, de a túszok megkínzása már irracionális, tehát démoni.

Elmehetünk a legvégsőkig: egy tervszerűen végrehajtott népirtás gondolatát és megvalósítását számos racionális érdek magyarázhatja, a deportálást is, mert tartanak attól, hogy saját hazájukban végezzenek velük. De ahelyett, hogy külföldön gyorsan végeznének velük, évekig kínozzák őket lágerekben, kiteszik a teljes kiszolgáltatottság, a megalázottság, éhség, szomjúság, hideg, a zsúfoltság, az eltetvesedés, az állati szintű barakkélet gyötrelmeinek: ez az értelmetlen szadizmus a démoni esszenciális megnyilvánulása.

 

A jelenkorban az európai ember "felmondta" azt a felvilágosodás lendületében tett elkötelezettségét, hogy az ész és értelem segítségével próbálja megérteni a világot. Ezt a folyamatot nevezte Lukács Az Ész trónfosztásának.

Mai világunkban tehát felerősödött a démoni elem, és még mindig rohamos erősödést mutat.

A rasszizmus, a vallási türelmetlenség életünk egyik legveszélyesebb démoni megnyilvánulása.

 

Prof. Dr. Popper Péter"

 És még egy idézet tőle:

"A félelem nemcsak meggyötör, hanem agresszívvé is tesz minket. Gyűlölködővé, bizalmatlanná, ellenségessé, mindennel szemben, ami ismeretlen, másféle, mint amit megszoktunk.

Gyűlölni kezdjük az idegeneket, a másféle kultúrájúakat, vallásúakat, másféle bőrszínűeket. Csak egy uniformizált, azonos jelszavakat ordító tömegben érezzük biztonságban magunkat."

 

 1980. december 8-ikán egy őrült megölte a XX. századi pop-rock legnagyobb alakját, John Ono Lennont.

Neve jórészt összeforrt a Beatles együttes nevével, ám jelentős szólókarriert is befutott.

Ő is csak egy EMBER volt, tele kérdésekkel, kétségekkel, ellentmondásokkal, szeretettel.

Ő egy olyan ember volt, aki már életében legenda lett. Ehhez persze kellett zsenialitása és extrovertáltsága is.

Mindenesetre az akkor még sokszor extrémnek, polgárpukkasztónak nevezett megnyilvánulásai, mondanivalói a mai emberek számára már kevésbé erről szólnak. Sokkal inkább megértjük már, mint anno kortársai. Lehet, hogy még száz évnek kell eltelnie, hogy még jobban megértsék.

Hadd tegyem itt közzé a számomra legkedvesebb dalának, az Imagine-nak a szövegét és videóját.

Hallgassátok meg, olvassátok el, és akkor talán ti is megértitek, nekem miért ez a kedvencem (sok más dala mellett).

 


Imagine lyrics
Songwriter: Lennon, John;

Imagine there's no heaven

It’s easy if you try.

No hell below us

Above it's only sky.

Imagine all the people

Living for today.

 

Imagine there's no countries

It isn't hard to do.

No need to kill or die for

And no religions too.

Imagine all the people

Living life in peace.

 

You may say I'm a dreamer

But I'm not the only one

I hope someday you'll join us

And the world will live as one

 

Imagine no possessions

I wonder if you can

No need for greed or hunger

A brotherhood of man

Imagine all the people

Sharing all the world

 

You may say I'm a dreamer

But I'm not the only one

I hope someday you'll join us

And the world will live as one

 

You may say I'm a dreamer

But I'm not the only one

Take my hand and join us

And the world will live, will live as one.

 


Képzeld el

írta: John Lennon

 

Képzeld el, hogy nincs menny

Könnyű, ha megpróbálod

Nincs pokol alattunk

Fölöttünk csak az ég

Képzeld el az összes embert

Ahogy csak a mának él.

 

Képzeld el, hogy nincsenek országok

Nem is nehéz megtenni

Nincs, amiért ölni vagy meghalni kéne

És nincsenek vallások

Képzeld el az összes embert

Ahogy békében élik életüket.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

 

Képzeld el, hogy nincs tulajdon

Csodálom, ha el tudod

Kapzsiságra vagy éhségre nincs szükség

Minden ember testvére a többinek

Képzeld el az összes embert

Megosztván egymással az egész világot.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Fogd meg kezem és csatlakozz hozzánk

És a világ egyként, egyként fog élni.


 

 

A magyar fordítás nem költői fordítás, csak azért adtam közre, hogy aki nem tud angolul, az is megértse, miről is szól.

És akkor most a videó:

 

https://www.youtube.com/watch?v=2xB4dbdNSXY&feature=related

 

Én ezzel emlékezem rá. (Némi kis késéssel, de az ünnepek előtti herce-hurca kevés időt hagy az embernek sok más egyéb, hasznosabb dologra.)

  

 

 Egy mindnyájunkat érintő témáról kívánok szólni most.

Ez pedig a magyarországi bankrendszer.

Teszem ezt néhány, a közelmúltban közzétett internetes hírek alapján, no meg a mindennapi életből nyert tapasztalatok alapján.

Magyarországon a bankok a nép legnagyobb kizsákmányolói (rögtön utána a közszolgáltatók következnek).

Mondom ezt azért is, mert való igaz, hogy az exportált profit tekintetében messze a bankok viszik a prímet, és mellesleg ezek a bankok elképesztően embertelen módon képesek áldásos tevékenységeiket kifejteni kis hazánkban.

 

Íme az első hír: 

http://www.penzcentrum.hu/cikk/1021152/1/kartell_utan_torvenyi_szabalyozas_johet_a_bankkartyapiacon

 

Kénytelen vagyok ide kiírni a cikk lényegét, hogy érvelhessek, hogy legyen mire hivatkoznom a későbbiekben.

Tehát: a Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a magyarországi bankok 1996 és 2008 között ‑ a világon egyébként mindenhol tiltott ‑ versenykorlátozó megállapodásokat érvényesítettek a bankkártyás tranzakciók esetében.

Magyarul: titokban megállapodtak, hogy egyformán szabják meg a bankkártyával kapcsolatos díjakat, hogy aki sokallja azokat, ne tudjon másik banknál olcsóbb lehetőséget találni.

 

Lássuk hát a lényeget, hogyan is működik a bankkártyás fizetési rendszer. 

 

A dolog többszereplős. Van hozzá néhány bankkártya-kibocsátó nemzetközi cég (Mastercard, Visa, AMEX), aztán van vagy 3 tucat magyarországi bank, akik a bankkártyát eljuttatják a kb. hétmillió kártyabirtokoshoz, akik kb. kilencmillió bankkártyát birtokolnak, amelyekkel mintegy 30 ezer üzletben mintegy 50 ezer terminálon keresztül kb. 1500 milliárd forintnyi ún. kereskedői forgalmat bonyolítanak le egy évben. Magyarán ennyit vásárolunk kártyával üzletekben.

 

Szép nagy számok, ugye?

 

Nézzük ennek a hátterét: ki fizet kinek és miért?

Egyrészt fizetnek a bankok a kártyakibocsátóknak azért, hogy csatlakozhattak azok rendszeréhez. Másrészt fizetnek a kártyabirtokosok a bankoknak (akár 6-8 féle jogcímen is) azért, hogy használhatják a kártyákat. Harmadrészt fizetnek a kereskedők a bankoknak, hogy elfogadhatják a bankkártyás fizetést.

A bankok által a kártyakibocsátónak fizetett jutalék 1-1,2%.

A kártyabirtokosok a kártyahasználatért átlagosan néhány ezer forintot fizetnek évente a bankjuknak.

A kereskedők viszont kénytelenek árbevételük 2-6 %-át átengedni a bankoknak, minden egyes fizetés esetében.

Na, akkor most számoljunk egy kicsit.

A kb. 50 ezer terminál telepítési költsége összesen kb. 10 milliárd forint (max. 200ezer Ft/ gép).

A generált kiskereskedelmi forgalomból beszedett kereskedői jutalék hozzávetőlegesen 60 milliárd Ft. (1500 mrdFt forgalom 4%-a).

A bankok azt mondják, hogy a magas kereskedői jutalékra azért van szükség, mert az nyújt fedezetet a terminálok magas telepítési és működtetési költségeire.

Ha föltesszük, hogy a működtetés költségei kitesznek még egy másik 10mrd-os összeget (sic), akkor is láthatjuk, hogy a bankoknak marad még mindig 40mrdFt. TISZTA HASZON!

 

Mit jelent ez ellenben a kiskereskedőknél? Számoljunk csak megint egy keveset: A bruttó forgalom után fizetett átlag 4% kereskedői jutalékot a kereskedőnek az árréséből kell kigazdálkodnia. Ám mivel az ÁFA leginkább 25%, az árrés pedig az ÁFA nélkül számított beszerzési és értékesítési árból számított különbözet, ezért a 4% az árrés viszonylatában már messze nem 4%! Hanem pontosan 5%! Egy átlagos kiskereskedő (itt most nem a hipermarketekről van szó) ma Magyarországon 10-20% közötti árréssel tud működni. Hogyan képzelheti azt akár egy bank is, hogy a kiskereskedő az általa érvényesíthető árrésnek a felét – negyedét át tudja engedni egy banknak, amikor neki a maradékból kell az egész boltot fenntartania? Hiszen ebből kell kifizetni a járulékokat az alkalmazottak után, és az adókat is, ebből kell kigazdálkodni a bolt bérleti díját és a rezsiköltségeket is. Ami ezután maradna, az lenne a boltos nyeresége. De nem maradna.

 

EZÉRT NEM ÉRDEKE EGY KISKERESKEDŐNEK SEM, HOGY BANKKÁRTYA-ELFOGADÓ TERMINÁLT TELEPÍTTESSEN ÜZLETÉBE.

 

Akkor hát ki, vagy mi is az alapvető hátráltatója annak, hogy a bankkártyás fizetési mód jobban elterjedhessen kis hazánkban? 

 

Interchange díj: a kártyát elfogadó bank által a kibocsátó részére fizetett, a vásárlási művelet százalékában meghatározott díj, amelyet az elfogadó bank – a kereskedői jutalék részeként - továbbhárít a kártyát elfogadó kereskedőre. Az Európai Versenyhivatal 2006. decemberében hozott határozatot a MasterCard International európai regionális interchange díjai ügyében, egyúttal bejelentette, hogy 2007-ben a Visa International által alkalmazott díjakkal kapcsolatba is megindítja a vizsgálatot.

Interchange díj az ATM műveletekhez is kapcsolódik, ebben az esetben a kártyát kibocsátó bank fizeti az elfogadó bank részére, és összege beépül a kártyabirtokosi díjakba. (idézet az MNB egyik tanulmányából) 

A következő hírek lényegét itt emelem ki: 

A MasterCard Europe határozottan ellenzi a 2009. évi LXXV. törvény ("Pft.") 35. § új (3) bekezdésében megfogalmazott javaslatot, amely maximálja a bankkártyás vásárlás elszámolásakor használt bankközi jutalék szintjét. 

A társaság álláspontja, hogy az ilyen szabályozás nem szolgálja sem a magyar kártyabirtokosok sem a kereskedők érdekeit, hiszen nem ösztönzi az elektronikus fizetés térnyeréséhez és a visszaélésekkel szembeni sikeres küzdelemhez szükséges növekedést. Magyarországon az elmúlt 4 évben 100%-kal nőtt a kereskedői bankkártya-elfogadás. Ennek lendületét jelentősen visszafoghatja a készülő szabályozás, amely azon túl, hogy megbéníthatja az iparági innovációt, a kártyabirtokosok fizetési szokásait újra a készpénzes fizetés felé terelheti így segítve a szürkegazdaság fennmaradását.

 

http://penzcentrum.hu/cikk/1021222/1/mastercard_veszelyben_a_bankkartya-piac_magyarorszagon

 

http://hvg.hu/gazdasag/20091214_magyar_bankkartya_piac_osszeomlas_szabaly.aspx

 

http://www.hirszerzo.hu/cikk.veres_janos_legyurte_a_penzugyminiszteriumot_-_pofon_a_bankkartya_piacnak_.133859.html

 

És tessék már nekem megmondani, hogy akkor miért is omlana össze a magyarországi bankkártyapiac, ha az új törvény életbe lépne?

Az az új törvény, amely 2%-ban maximálná a kereskedők felé érvényesíthető jutalék mértékét, az az új törvény, amely felére, harmadára csökkentené a bankkártya-tulajdonosokra kiróható banki jutalékok mértékét.

Csak azért, mert a bankok által érvényesíthető jutalékok mértéke csökkenne, miért is omlana össze a bankkártyapiac? Legföllebb a bankok nyeresége csökkenne ezeken a tranzakciókon, amelyek amúgy is elektronikusan hajtódnak végre, ezáltal a banki műveletek költsége minimális, nem igényel túlfizetett banki alkalmazottakat, hogy percekig piszmogjanak egy-egy tranzakcióval. 

Egyébként meg tisztára, mint a politikusok, zagyválnak mindent össze-vissza. 

Mert hogy is van ez?

MasterCard Europe álláspontja, hogy az ilyen szabályozás nem szolgálja sem a magyar kártyabirtokosok, sem a kereskedők érdekeit.

Hát mi szolgálná? Ha kétszer akkora lenne a bankok jutaléka, mint amennyi most?

Egyszerűen marhaság. Hát mi szolgálhatná jobban a kártyabirtokosok és a kereskedők érdekeit, minthogy a bankkártya-használat őket érintő költségei csökkennek?

Következő állítás:

Nem ösztönzi az elektronikus fizetés térnyeréséhez szükséges növekedést.

A kártyabirtokosok fizetési szokásait újra a készpénzes fizetés felé terelheti, így segítve a szürkegazdaság fennmaradását.

Szerintem meg éppen ellenkezőleg. Esetleg már több kereskedőnek megérheti a 2%-ban maximált kártyaforgalmi jutalék, nem? A kártyabirtokosokról meg nem is szólva, hiszen jelentősen csökkennek a kártyahasználat költségei nála is, vagy nem?

Vagy már megint csak én vagyok hülye (vagy már megint annak néznek)?

Nem a drága kártyahasználat az, véletlenül, amely a szürkegazdaságos készpénzfizetés felé tolja el a gyakorlatot?

Nem ösztönzi a visszaélésekkel szembeni sikeres küzdelemhez szükséges növekedést.

Megbéníthatja az iparági innovációt.

Hogy minek is kell a visszaélésekkel szembeni sikeres harchoz növekedni? Meg mit nem ösztönöz? Bla-bla-bla.

A csipes kártyák térnyerésével lehetne sikeresebben felvenni a harcot a visszaélésekkel szemben, ám ehhez a magyar bankoknak az eddig a bankkártyapiacon realizált extraprofit ellenére sem fűlött a foguk, mert a csipes kártya előállítása drágább, és mit szólt volna a külföldi anyabank, ha a magyar leánya a bankkártyabirtokosok biztonságának növelésén fáradozik inkább, mintsem az anyucinak hazaküldhető profit maximalizálásán? Így inkább a bankok lenyelik a visszaélésekből származó veszteségeket, semmint hogy a plasztiklapocskák, és ezáltal az ügyfelek biztonságát növelnék (némi anyagi áldozat árán).

Szóval akkor ki is bénítja az iparági innovációt?

 

A lényeg még egyszer:

Azzal, hogy a magyar törvényhozás korlátozza a bankok és a kártyakibocsátók által érvényesíthető banki jutalékokat, a bankok és a kártyakibocsátók szerint is a magyar bankkártyapiac összeomlását idézheti elő.

Mit is idézhet elő?

Hát a bankok amúgy is magas extraprofitjának csökkenését.

Meg a kártyaelfogadó kereskedők ezzel kapcsolatos költségeinek csökkenését.

Meg a kártyabirtokosok által viselendő költségek csökkenését.

Meg az össze-vissza hazudozó bankok közmegbecsülésének csökkenését.

 

Első rész vége. Folytatás következik. 

 

 

 

 Ha valaki nem látta volna Karácsony első napján (pénteken) éjjel az M1-en, annak itt alább közreadom a linket.

 

https://www.youtube.com/watch?v=jqxENMKaeCU&feature=player_embedded#

 

Egy olyan alapfilm, amelyet mindenkinek, aki e sáros planétán lakik, látnia kellene.

Sajnos, a magyar szinkronnal ellátott verziót sehol sem találtam.

Ez egy angol nyelvű, feliratozott változat. (Ha valaki tud linket a magyar szinkronnal ellátott, vagy magyarul feliratozott változathoz, azt megköszönném, ha közölné.)

 

 

For people who couldn't watch this movie on Christmas first days night on the channel Hungarian M1 I attached its link below.

This is a basic documentary film, which everybody living on this muddy planet has to see.

 



Ha valaki még nem tudná, mit takar ez a négy betű, azt most felvilágosítom: Copenhagen Climate Change Conference. Magyarul és röviden: a Koppenhágai Klíma-csúcs.

 

Most aztán mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a magántulajdon korlátlan hatalmán alapuló, az egyén érdekeit szinte kizárólagosan minden más egyéb érdek elé állító világkép (avagy a világ mai működési rendje) csődöt mond. És ennek mi mindannyian a levét fogjuk inni. Unokáink már nem biztos (ők ugyanis egyáltalán nem is biztos, hogy megérhetik, hogy megigyák a levét). De ha mégis, uzsorakamatostul meg fognak fizetni őseik bűneiért, amellyel végérvényesen és visszavonhatatlanul tönkretették egy Föld nevű bolygó bioszféráját, ökoszisztémáját.

Mert miről is szól ez a mostani klíma-csúcs? Ahogyan kinéz, sok-sok állam képviselője azon alkudozik most, hogy kinek mennyit kellene a körméből levágni, hogy a kar elfekélyesedését megakadályozzák.

Több minden felfoghatatlan számomra ebben az egészben.

Először is: azt írják, 119 ország képviselői vitatkoznak azon, hogy melyik országtípusba sorolt ország mennyivel is szennyezheti továbbra is a Föld légkörét. Legjobb tudomásom szerint hivatalosan is nem kevesebb mint 194 ország létezik földgolyónkon. Hogy-hogy nincs ott minden ország képviselője? Van akiknek nem fontos a jövője?

Aztán meg ezek a mérték-viták: 15-20-30%-os csökkenést kívánnak egyesek országtípusonként meghatározni. Hát azt hiszik, hogy ennyire kicsi a baj? Már nincsenek évtizedeink, hogy megállítsuk a visszafordíthatatlanná válást.

Ráadásul az úgynevezett fejlődők külön kedvezményes elbírálást kívánnak maguknak kieszközölni, miközben arra hivatkoznak, hogy a gazdaságuk fejlődésének üteme látná kárát annak, ha a kibocsátási kvótáikat visszább kellene fogniuk.

Ha valaki még nem tudná, e körben a legérintettebb országok a következők: Kína, India, Brazília, Indonézia. Ezen országok gazdaságai, ha így folytatják fejlődésüket, akkor kb. 20 év múlva érik el azt a gazdasági fejlettséget, amelyen egy mostani közepesen fejlett ország ma található.

Csakhogy: ha figyelembe vesszük, hogy az előbb felsorolt országok népességi tendenciáikat figyelembe véve 20 év múlva a világ népességének közel felét teszik majd ki, és mindeközben gazdaságaikat extenzíven fejlesztik, akkor már késő lesz azon gondolkodni, hogy milyen mértékben is csökkentsék a károsanyag-kibocsátásaikat.

Gondoljunk csak bele: ugyanazt a fejlett országokra jellemző életvitelt szeretnék ők is elérni, amely már eddig is azzal járt, hogy a Föld éghajlata drasztikusan megváltozott, a gazdasági fejlődés következményeként. Ezt okozta kb. egymilliárd nyugat-európai és észak-amerikai ember gazdasági fejlettségének elérése. Ha csak az előbb felsorolt négy fejlődő ország 20 év múlva várható népességi adatait vesszük figyelembe, akkor lehet elképzelésünk arról, mit is jelenthet ez a klímaváltozásban.

Nézzük csak: kb. egymilliárd ember kb. kétszáz év alatt érte el a fejlett ipari államok életszínvonalát. Most mi készül? Kb. 4 milliárd ember akarja ugyanezt a fejlődési utat bejárni 20 év alatt! Érthető már, mit is akarok érzékeltetni?

Természetesen a klímaváltozásban az eddigi élenjáróké, a fejlett világban élőké a fő felelősség, mert a mostani változások az ő fejlettségük ára.

DE! Éppen ezért az a néhányszáz milliárd eurónyi összeg, amelyeket ezen országok hajlandók átadni a fejlődőknek, a világon semmit sem fog megoldani, ha a fejlődés eddig bejárt útját akarja megismételni a fejlődő világ is. Ha a módszerek nem változnak, akkor az nagyon rövid időn belül katasztrófába sodorja az egész Földet.

De ugyan milyen alapon kívánhatná a nyugati világ, hogy a gyarapodó kínai, indiai, brazíliai, stb. emberek gyarapodó vagyonuk mellett ne szerezhessék meg maguknak ugyanazokat a javakat, amelyeket ők már magukénak tudhatnak?

Még egy pár adalék csak: Kínának van a legnagyobb szénvagyona. Kínának nincs jelentős szénhidrogén-vagyona. Kína energiaigénye 20 év alatt a jelenleginek kb. ötvenszeresére nő. Miből fogja ezt az energiaigényt kielégíteni?

Az már csak egy plusz adalék, hogy az USÁ-ban az energiaigények jelentős részét most is szénerőművek biztosítják (nagyságrendekkel többet, mint az EU-ban). Őket ugyan mi fogja rávenni, hogy energiaigényüket visszafogják?

És azt hiszem, most értem el mondanivalóm lényegéhez.

Én ugyanis semmilyen reményt nem látok az ilyen globális veszélyek elháríthatóságára.

Hogy miért?

Mert a jelenlegi világrendben nincs egy globális hatalom, amely gátat szabhatna az egyéni érdekek minden értelmes mértéken felüli érvényesítésének.

A jelenlegi világrend a magántulajdonon alapul. A magántulajdon a vagyon mindenek feletti gyarapításában érdekelt. A magántulajdon már régen nincs országhatárok közé zárva (globalizáció). A Földön van közel kétszáz ország. A gazdasági és a társadalmi élet szabályozását mindegyik szuverén módon akarja megoldani. Ennek következtében nincs globális szabályozás, amelyet a magántulajdon annak rendje és módja szerint ki is használ.

Ráadásul a magántulajdonnak nincsenek erkölcsi korlátjai sem a vagyon gyarapításában. (ld. Ruhnama-business)

Ekként tehát semmi nincs, ami a magántulajdont rákényszeríthetné bármiféle ökotudatos ténykedésre. (ld.: őserdő-irtás, károsanyag-kibocsátás, géntechnológia, élelmiszerszennyezés, stb.)

Nem látok tehát semmiféle megoldási lehetőséget a bioszféra megmentésére, amíg a magántulajdon lényegi korlátozások nélkül 200 országra osztott bolygónkon működhet.

Az egyetlen megoldásnak egy új emberi faj, a Humanoptera létrejöttét, a humanoptera-társadalom megvalósulását és virulását látom. Ha ez nem valósul meg a következő 25 éven belül, már nem lesz mit megmenteni! 

 

  

 Hát visszajött.

Nem ismerem személyes indítékait, miért is jött vissza. Mert ha velem történtek volna meg, amik vele, én – nagy valószínűséggel állíthatom – soha többé nem kívánkoztam volna vissza szenvedéseim és megaláztatásaim egykori helyszínére.

Igen, itt járt Magyarországon Elie Wiesel.

Akinek e név nem mond semmit, az csak magára vethet.

De ennek apropóján jutott eszembe, hogy lehet egy indíték, amiért talán én is vállalkoznék egy visszaútra. Ez az indíték pedig nem más, mint annak felismerése, hogy a történelem önmaga megismétlésével fenyeget, újra.

Lehet, hogy csak én gondolom így, de azon a véleményen vagyok, hogy azért jött el ide, mert az ordasok mostmár nem csak a kertek alatt ólálkodnak, hanem itt vannak, belül a kerítésen.

És ha még valakinek ez nem lett volna nyilvánvaló, annak a figyelmét szerette volna felhívni e szomorú és veszélyes tényre.

Én legalábbis így gondolom.

Mert az ordasok már nem elégszenek meg a kertek aljával, be akarnak jutni a lakásunkba, a konyhánkba, a hálószobánkba, hovatovább, az agyunkba, a zsigereinkbe.

Mert az ordasok már megint a hatalom közelségét érzik, és ez nekik a vér szaga…

Mert nagyon egyszerű magyarázatát adják bajainknak: ők pontosan tudják, kik a felelősök rossz helyzetünkért, azért, hogy nem érezzük jól magunkat kis hazánkban.

És a magyarázatuk egyre népszerűbbé válik az egyszerű, kevésbé pallérozott, a politikában és a történelemben kevésbé járatos hétköznapi emberek körében. Radikális gyógymódot hirdetnek: rendet kell tenni, el kell távolítani a tumort a társadalom testéből, és akkor ezzel egyszerre csak minden jobb lesz. Csak, hogy mi a tumor, azt ők szeretnék megállapítani, és ráadásul, ha a beteg test egy műtéttől nem gyógyulna meg, az nem tántorítaná vissza őket, hogy újabb és újabb műtéteknek vessék alá. Mindaddig, amíg találhatnak magukon kívül olyat, amit (akiket) ők nevezhetnek el tumornak. Nem számít az sem, ha a beteg közben meghal, ők a céljukat elérték.

 

És ha valakiknek nem igazán érthető, amit itt le merészeltem írni, annak tanácsolom, olvasson sokat: olvassa el Elie Wiesel élettörténetét, és persze műveit, de még az is megteszi, ha Kertész Imrét tanulmányozza kissé alaposabban.

 

Azért ajánlom ezen embereket, mert ha kis hazánkban nem is ismerik (el) őket, attól a világ rajtunk kívül eső része pontosabban tisztában van értékükkel.

 

  Özönlik az információ arról, hogy kis hazánkban milyen mértékben hatalmasodott el a korrupció, a hétköznapi gazdasági bűnözés.

 

Miközben az országban több mint egymillió olyan aktív korú ember él, akinek nincs módja, hogy a napi betevőjét biztosítsa, miközben a nyugdíjasok zöme – szintén közel egymilliónyian ‑ olyan nyugdíjat kap, amelyből még egy bűvésznek is igen komoly feladatot jelentene, hogy megéljen, miközben a roma-társadalom lassan egymilliós népességének túlnyomó többsége arra van kényszerítve, hogy – munkalehetőség híján – emberhez méltatlan körülmények között tengődjön, eközben több mint 700ezer vállalkozó (bevallási adataik alapján) a minimálbérből él meg (és szegénykém BMW-vel, Range Roverrel, stb. szerénykedik az utak forgatagában, és mellesleg a kis vidéki családi házának csak a felépítési költsége több mint 40 millió Ft), eközben özönlenek a hírek megválasztott politikusaink gazdasági mutyizásáról, mind országos, mind önkormányzati szinten, legyen akár éppen a regnáló hatalom részese, avagy éppen „úgymond” ellenzéki.

 Úgy tűnik, hogy ebben az országban csak azok tudnak megélni (de azok prímán), akik „ügyeskednek”, hétköznapi lekicsinylő megnevezéssel, ellenben akik munkájukból igyekeznek megélni, azoknak csak a teherviselés jut, hiszen ők azok, akiket az adminisztráció a legkisebb befektetéssel utol tud érni. Akiknek még csak munkájuk sincs, azok meg egyszerűen kénytelenek emberhez méltatlan körülmények között vegetálni.

 Volna egy módja, hogy utolérjék a harácsolók összemutyizott vagyonát, ez volna a vagyonadó (vagy vagyonnövekmény-adó), és legalább a közteherviselésbe ezeket is bevonják, De! De úgy látszik, hogy a politikusaink is mélyen érintettek ebben a kérdésben, mert a vagyontípusú adótól úgy rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttől!

 Mert mi történne, ha mindenkinek a vagyona szerint kellene adóznia? És tessék ide érteni mindennemű vagyontárgyat, nemcsak az ingatlanokat, mint ahogyan azt mostanság tervezték bevezetni. Tudniillik ez így tényleg nevetségessé teszi a szándékot is: miért lenne kitüntetett tárgya a vagyonadónak az ingatlan, hacsak nem azért, mert az állam itt is túl kényelmes, azaz mint a jövedelemadó tekintetében, itt is egy már kész információbázis (földhivatali nyilvántartás) igénybevételére korlátozná az adózás végrehajtását, azaz nem hajlandó többlet-befektetésre e kérdéskörben sem.

 A vagyonnak több tárgyiasulása is létezik az ingatlanon kívül: ilyenek a különböző luxus célt szolgáló közlekedési eszközök (repülő, helikopter, jachtok, quadok, vitorlások, luxusautók, stb.), a különböző gyűjtemények (műkincsek, bélyegek, stb.), a földbirtokok, és nem utolsósorban az értékpapírok, a készpénz, és nem mellesleg a különböző vállalkozások birtoklása.

 Erről jut eszembe, hogy igen kevesen tudják, hogy miközben a szülőktől megöröklött ingatlantulajdon után még a közelmúltban is kellett öröklési illetéket fizetni, addig az örökül kapott (avagy esetleg egészen „hétköznapi módon” egy forintért a tulajdonos által az egyébként örökösnek minősülőnek „eladott”), több millió forintot érő üzletrészek, illetve jogok „megöröklése” után eddig sem kellett soha semmilyen illetéket vagy adót fizetni. Ügyesebb „üzletemberek” már szakmányban csinálják a Kft-ket, amelyeknek semmi más szerepe nincs, mint hogy egy-egy jelentősebb (ne adj’ Isten sok-sok jelentősebb) ingatlan tulajdonosai, és ezeket a szabad piacra való hivatkozással kényük-kedvük szerinti árfolyamon „adják-veszik” egymás között, mindennemű adó, avagy illeték-kötelezettség nélkül.

 Ezen felül azok a fránya jogok: például a bérleti jogok is jelentős vagyoni értéket képviselhetnek, pláne, ha azokat mutyi útján sikerül reális piaci ár alatt az államtól, avagy más közszereplőtől megkaparintani. Mert hogy is van ez? Ha az Szja-törvényt nézzük, akkor jövedelemnek, azaz adóalapnak számít az is, ha valaminek nem fizetem meg a valós árát, azaz a szokásos piaci ár alatt kapom meg. És akkor mégis hogyan lehet „törvényesen” hozzájutni közösségi javakhoz (pl. állami, vagy önkormányzati földbérletekhez) a szokásos piaci ár kevesebb mint feléért, úgy hogy az ekként szerzett „jövedelemtöbblet” (mármint amely összeget nem kellett kifizetni) után nem kell semmilyen adót fizetni?

 Most hallottam a TV-ben hogy 35000 hektár állami (kiváló minőségű) föld bérletéhez lehet hozzájutni a piaci ár kevesebb mint feléért. És akkor mondják, hogy azért kell privatizálni, mert az állam rossz tulajdonos! Nem lehet véletlenségből az, hogy azok, akik az államot képviselik, rendkívül magas fizetésük mellett, azok az igencsak rossz tulajdonosok? És hogy-hogy megtehetik ezt? Pedig megtehetik, mert a hatalom az övék. Társadalmi kontroll pedig gyakorlatilag nem létezik. Mert nehogy azt mondja valaki, hogy az a néhány tényfeltáró újságíró megfelelő kontroll! (Nem lebecsülve bátor munkájukat.) Az ilyen esetek is csak akkor kerülnek napfényre, ha éppen akad az adott ügyben némi nyilvánosság, esetleg éppen néhány ellenérdekelt…

 Mert ezek az urak (immáron egyre több hölgy is), akik akár az országos, akár a regionális, akár a helyi hatalomban vezető szerephez jutnak, egyáltalán nem különbek ám, mint a hétköznapi emberek! Sőt! Ugyan miért ne tennék azt, amit nap mint nap megtesznek, azaz megrövidítik megbízóikat, amikor minden nap és mindenhol ezt látják, és ráadásul megtapasztalják, hogy semmilyen szankció nem társul társadalomellenes tevékenységükhöz, sőt! Sőt, még mentelmi joggal is bírnak némelyek, amely a gyakorlatban azt is jelenti, hogy ténylegesen büntetlenül, magukat a törvény előírásai alól kivonva valóban megtehetnek bármit!

 Minél több időt töltenek el az adott poszton, annál inkább mint magatartásforma rögződik bennük, hogy a lopás, a pazarlás, a mások elől elorozás, a köz megrövidítése életformájukká válik, sőt egyesek immár sportot űznek belőle.

Ráadásul ez a fajta magatartás megmutatja, hogy gyakorlójának a hétköznapi életben is tud szolgálatot tenni. Mire gondolok? Az európai demokráciák alapvetően a plurális pártdemokráciára alapulnak. Ezeknek szinte egyenes következménye a négy évenkénti váltás.

Tekintettel arra, hogy a 4 évet kihasználva minden egyes párt igyekszik lekötelezetteket szerezni magának, így gondolván biztosítani újabb hatalomra jutását, illetve a hatalom birtoklásában bekövetkezett szünetek idejére saját maguk és holdudvaruk túlélésének esélyeit megteremteni. És mit ád isten, tényleg működik. Európaszerte, világszerte. Magyarország-szerte is.

 Az a politikus, aki nem teszi azt mint a többiek, azaz nem áll be a sorba, hamar elvérzik, mert nem bizonyítja lojalitását magatartásával. Az a politikus, aki meg esetleg meg is próbálna ezek ellen bármit is tenni, akárcsak szóvá tenni is, az még a saját és a családja életét is kockáztatja.

 Persze nap mint nap kemény szócsaták hangzanak el, amint az éppen hatalmon lévők és ezek ellenzékei egymást mocskolva hozakodnak elő olyan vádakkal, vádaskodással, amelyben mintegy igyekeznek leleplezni a másik közellenes ténykedését, ám ezek a csatározások hamar hiteltelenné váltak és válnak, az egész csak sárdobálás szintjén marad, mivel komoly változás nem áll érdekében egyiknek sem, hiszen mind arra számítanak, hogy egyszer ők is hatalomra kerülnek. És ha tényleg, akkor viszont ő sem tehet mást mint folytatja azt a magatartásformát, amelyhez már korábban hozzászokott mindenki. Lent is, fent is. Mert ez a gyakorlat, évszázados tradíció.

Ezt kell elfogadni, mert ez van. Ez ellen tenni nem lehet, állítja még az egyszeri ember is.

Nem lehet?!

 

 Mottó:

Motorozni lehet bukósisak nélkül is. De érdemes???
(Avagy el lehet menni a kurvákhoz óvszer nélkül is, de az öngyilkosságnak vannak kevésbé gyötredelmes válfajai is, nemde?)
 
EMBEREK!
Tudjátok-e, mi az? Kicsi, kék, roppant büdös és fertőző?
Megfejtés: hát a tyúktojás! Hogy-hogy? Hát úgy, hogy a tyúktojás (amely helyesebben tojat, avagy tojomány, hiszen a tojás maga a folyamat, ha nem tévedek) akár ez is lehetne, ha az influenza-vakcina ellenzőinek módszerével akarnánk róla cikket írni. Ők ugyanis össezszednek mindenféle "ismeretanyagot" (alapvetően az internet segítségével), és azokat eredeti kontextusukból kiragadva, mondandójuk alátámasztására önkényesen használják föl. Tehát a példánál maradva meggyőznek bennünket arról, hogy a tojás általában kicsi (igaz is, mondjuk egy strucctojáshoz mérve), kék (igenis, egyes madarak mit meg nem tesznek azért, hogy minél kékebb legyen -http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20081006-madarak-nagy-arat-fizetnek-tojasaik-kekre-szinezeseert.html- ), és módfelett büdös, bár az igaz, hogy ezt a tényt pedig egy olyan írásból szerezték, amely a záptojásról (is), meg a fertőzésről (is) szól (http://www.szamosmiklos.hu/tojaskonyv/?p=Gyakorlati+tudnival%F3k+a+toj%E1ssal+kapcsolatban).
 
DE MIÉRT KELLENE EZT NEKÜNK IS ELHINNÜNK?
 
Egyre jobban elképedek.

Azok, akiknek semmi sem drága, akik mindenféle összeesküvés elméleteket gyártanak, mert ők azzal is meg vannak fertőzve (vakcinalobbi, gyógyszermaffia, stb. - pl. http://sokblog.hu/ - na ebben aztán a rosszándékú félrevezetés és a tudatlanság kéz a kézben jár) - de meg lesznek az influenzavírussal is, zabáljanak akármennyi vitamint - mindenféle hülyeséget összeírnak, csak azért, hogy embertársaikat lebeszéljék a megelőzhető baj megelőzéséről, és rábeszéljék őket, hogy inkább legyenek ők is összeesküvés-elmélet gyártók és fogyasztók.
A mindennapi életben egyébként tisztességes emberek pedig elhisznek mindenféle sületlenséget, és inkább nem oltatják be magukat. Amikor meg már eszmélnének, mert a baj nagyon hamar közel tud kerülni az emberhez (pl. http://www.eum.hu/uj-influenzavirusrol/tragedia-meghalt-elso), akkor már késő. Ne feledjük, kb. két hét kell az oltás után, hogy a védettség kialakuljon!
Tehát semmi értelme a hezitálásnak, mostmár itt van a kertek alatt az új vírus!

Alapvetően egyetlen dolog nem tetszik abban, ahogyan a kormányzat kezeli ezt az ügyet. Nem értem, ha egyszer tényleg baj van - legyen akármekkora sz..ban a kötségvetés -, akkor miért nem lehet mindenkinek ingyen a rendelkezésére bocsátani a vakcinát?! Nem hiszem, hogy ez rengetné meg a magyar gazdaságot alapjaiban, arról már nem is szólva, hogy időközben tanulmányok is jelentek meg, amelyek azokat a károkat taglalják, amelyeket egy tömeges influenza-megbetegedés az ország gazdaságának okozhat. Ezek szerint egy ilyen esetben, föltéve ha kétmillió ember betegedne meg, akkor annak a kára 50-100-szorosa lehetne annak az összegnek, mint amely ötmillió honfitársunk beoltására elegendő vakcina ára. Figyeljünk az arányokra! Akkor miért kell ebből is üzletet csinálni? Vagy a kormányunk is abban bízik, hogy nem fog kétmillió ember megbetegedni?
Sajnos ebből a mentalitásból következően megint csak azok maradnak ki a védekezés lehetőségéből, akik egyébként is védelemre szorulnának. Mert az igaz ugyan, hogy bizonyos krónikus betegségekben szenvedőknek a kormány - korlátozott mennyiségben - rendelkezésére bocsátja az oltóanyagot, de ez esetben azoknak a köre, akik krónikus megbetegedésben szenvednek, és azoknak a köre, akik úgy eleve nem tudják kifizetni (főleg nem 4-5 családtagnak) a vakcina árát, nagyon nem vág egybe! Tehát megint csak azok szenvednek majd, akik a társadalom perifériájára szorultak! Gonduljunk csak azokra (az egyébként hál'Istennek még úgy-ahogy egészséges kisnyugdíjasokra, vagy éppen a munkanélküliek egyre gyarapodó csoportjára), akiknek a napi betevőre sem igazán futja. És ezek száma ma Magyarországon nem kevés: kb. 2,5-3 millió ember!
Rosszmájúan mondhatnánk, hogy a kormányzat is evolúció-párti: hadd hulljon a férgese! De ezt ezeknek az embereknek a nevében is kikérem magunknak! Miért érne kevesebbet egy ilyen ember élete, mint egy "kedves" kormánytagé?

Mellesleg az egésszel tele van már a nem létező hócipőm is! Komolyan mondom, az embereknek Magyarországon elment az esze! Hogy egy járvány-helyzetet hogy lehet ennyire átpolitizálni? Ez már kétségbeejtő! Mintha az influenza-járvány és annak ellenszere holmi kormánypárti összeesküvés lenne, és minden egészsegesen ellenzékinek mindent meg kellene tennie a védekezés ellen! Hát rajta kedves ellenzéki barátaim, íme még néhány alapötlet: importáljunk narancssárga öltözetbe bújtatott 10.000 afrikai aids-est, jól fognak mutatni a főváros utcáin, amint tünetni fognak az óvszerek ingyen osztása ellen, mert az a kormány népbutító akciója.....

Úgy egyébként meg nem értem az ún. orvosokat sem! Sekélyes tudásuk alapján (mármint az új vírus mellékhatásai tekintetében ;-) ) többen elzárkóztak a vakcina beadásától, mondván, nehogy már nekik kelljen az esetleges következményekért felelősséget vállaniuk! Na ez aztán egy orvosi hozzáállás! Ilyen módon egy vakbél-panaszokkal orvoshoz forduló embert sem lenne szabad megműteni, félvén attól, hogy micsoda kártérítést kell majd fizetni, ha esetleg a kedves páciens belehal a műtétbe. Márpedig ez is bizony előfordulhat, és ezt a legtöbb orvos is tudja.

Azt meg már végképp nem értem, hogy miért mondja egy körzeti orvos a kedves páciensének, hogy a maga baja annyira nem komoly, hogy nekem elhinnék odafenn, hogy maga tényleg jogosult lenne az ingyenes vakcinára! Tessék szépen megvenni a patikában, ha annyira akarja, és jöjjön vissza, majd az asszisztensem beadja. Én nem érek rá, mert amúgy is sok a betegem. Ne tartsuk föl egymást, kérem szépen!
Mert hogy ilyen is van. :-((

Summa summárum: talpra magyar, aki még nem oltatta be magát, tegye meg minél hamarabb. Nem akarok én senkit sem győzködni, sem meggyőzni, sem vitatkozni nincs kedvem, csak a mottóban említettekre kívánok még egyszer (és utoljára) hivatkozni.

 

süti beállítások módosítása