A bankokról - 1. rész
Címkék: magyar bankkártya költségek bankok extraprofit hazugságok
2010.01.08. 15:53
Egy mindnyájunkat érintő témáról kívánok szólni most.
Ez pedig a magyarországi bankrendszer.
Teszem ezt néhány, a közelmúltban közzétett internetes hírek alapján, no meg a mindennapi életből nyert tapasztalatok alapján.
Magyarországon a bankok a nép legnagyobb kizsákmányolói (rögtön utána a közszolgáltatók következnek).
Mondom ezt azért is, mert való igaz, hogy az exportált profit tekintetében messze a bankok viszik a prímet, és mellesleg ezek a bankok elképesztően embertelen módon képesek áldásos tevékenységeiket kifejteni kis hazánkban.
Íme az első hír:
http://www.penzcentrum.hu/cikk/1021152/1/kartell_utan_torvenyi_szabalyozas_johet_a_bankkartyapiacon
Kénytelen vagyok ide kiírni a cikk lényegét, hogy érvelhessek, hogy legyen mire hivatkoznom a későbbiekben.
Tehát: a Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a magyarországi bankok 1996 és 2008 között ‑ a világon egyébként mindenhol tiltott ‑ versenykorlátozó megállapodásokat érvényesítettek a bankkártyás tranzakciók esetében.
Magyarul: titokban megállapodtak, hogy egyformán szabják meg a bankkártyával kapcsolatos díjakat, hogy aki sokallja azokat, ne tudjon másik banknál olcsóbb lehetőséget találni.
Lássuk hát a lényeget, hogyan is működik a bankkártyás fizetési rendszer.
A dolog többszereplős. Van hozzá néhány bankkártya-kibocsátó nemzetközi cég (Mastercard, Visa, AMEX), aztán van vagy 3 tucat magyarországi bank, akik a bankkártyát eljuttatják a kb. hétmillió kártyabirtokoshoz, akik kb. kilencmillió bankkártyát birtokolnak, amelyekkel mintegy 30 ezer üzletben mintegy 50 ezer terminálon keresztül kb. 1500 milliárd forintnyi ún. kereskedői forgalmat bonyolítanak le egy évben. Magyarán ennyit vásárolunk kártyával üzletekben.
Szép nagy számok, ugye?
Nézzük ennek a hátterét: ki fizet kinek és miért?
Egyrészt fizetnek a bankok a kártyakibocsátóknak azért, hogy csatlakozhattak azok rendszeréhez. Másrészt fizetnek a kártyabirtokosok a bankoknak (akár 6-8 féle jogcímen is) azért, hogy használhatják a kártyákat. Harmadrészt fizetnek a kereskedők a bankoknak, hogy elfogadhatják a bankkártyás fizetést.
A bankok által a kártyakibocsátónak fizetett jutalék 1-1,2%.
A kártyabirtokosok a kártyahasználatért átlagosan néhány ezer forintot fizetnek évente a bankjuknak.
A kereskedők viszont kénytelenek árbevételük 2-6 %-át átengedni a bankoknak, minden egyes fizetés esetében.
Na, akkor most számoljunk egy kicsit.
A kb. 50 ezer terminál telepítési költsége összesen kb. 10 milliárd forint (max. 200ezer Ft/ gép).
A generált kiskereskedelmi forgalomból beszedett kereskedői jutalék hozzávetőlegesen 60 milliárd Ft. (1500 mrdFt forgalom 4%-a).
A bankok azt mondják, hogy a magas kereskedői jutalékra azért van szükség, mert az nyújt fedezetet a terminálok magas telepítési és működtetési költségeire.
Ha föltesszük, hogy a működtetés költségei kitesznek még egy másik 10mrd-os összeget (sic), akkor is láthatjuk, hogy a bankoknak marad még mindig 40mrdFt. TISZTA HASZON!
Mit jelent ez ellenben a kiskereskedőknél? Számoljunk csak megint egy keveset: A bruttó forgalom után fizetett átlag 4% kereskedői jutalékot a kereskedőnek az árréséből kell kigazdálkodnia. Ám mivel az ÁFA leginkább 25%, az árrés pedig az ÁFA nélkül számított beszerzési és értékesítési árból számított különbözet, ezért a 4% az árrés viszonylatában már messze nem 4%! Hanem pontosan 5%! Egy átlagos kiskereskedő (itt most nem a hipermarketekről van szó) ma Magyarországon 10-20% közötti árréssel tud működni. Hogyan képzelheti azt akár egy bank is, hogy a kiskereskedő az általa érvényesíthető árrésnek a felét – negyedét át tudja engedni egy banknak, amikor neki a maradékból kell az egész boltot fenntartania? Hiszen ebből kell kifizetni a járulékokat az alkalmazottak után, és az adókat is, ebből kell kigazdálkodni a bolt bérleti díját és a rezsiköltségeket is. Ami ezután maradna, az lenne a boltos nyeresége. De nem maradna.
EZÉRT NEM ÉRDEKE EGY KISKERESKEDŐNEK SEM, HOGY BANKKÁRTYA-ELFOGADÓ TERMINÁLT TELEPÍTTESSEN ÜZLETÉBE.
Akkor hát ki, vagy mi is az alapvető hátráltatója annak, hogy a bankkártyás fizetési mód jobban elterjedhessen kis hazánkban?
Interchange díj: a kártyát elfogadó bank által a kibocsátó részére fizetett, a vásárlási művelet százalékában meghatározott díj, amelyet az elfogadó bank – a kereskedői jutalék részeként - továbbhárít a kártyát elfogadó kereskedőre. Az Európai Versenyhivatal 2006. decemberében hozott határozatot a MasterCard International európai regionális interchange díjai ügyében, egyúttal bejelentette, hogy 2007-ben a Visa International által alkalmazott díjakkal kapcsolatba is megindítja a vizsgálatot.
Interchange díj az ATM műveletekhez is kapcsolódik, ebben az esetben a kártyát kibocsátó bank fizeti az elfogadó bank részére, és összege beépül a kártyabirtokosi díjakba. (idézet az MNB egyik tanulmányából)
A következő hírek lényegét itt emelem ki:
A MasterCard Europe határozottan ellenzi a 2009. évi LXXV. törvény ("Pft.") 35. § új (3) bekezdésében megfogalmazott javaslatot, amely maximálja a bankkártyás vásárlás elszámolásakor használt bankközi jutalék szintjét.
A társaság álláspontja, hogy az ilyen szabályozás nem szolgálja sem a magyar kártyabirtokosok sem a kereskedők érdekeit, hiszen nem ösztönzi az elektronikus fizetés térnyeréséhez és a visszaélésekkel szembeni sikeres küzdelemhez szükséges növekedést. Magyarországon az elmúlt 4 évben 100%-kal nőtt a kereskedői bankkártya-elfogadás. Ennek lendületét jelentősen visszafoghatja a készülő szabályozás, amely azon túl, hogy megbéníthatja az iparági innovációt, a kártyabirtokosok fizetési szokásait újra a készpénzes fizetés felé terelheti így segítve a szürkegazdaság fennmaradását.
http://penzcentrum.hu/cikk/1021222/1/mastercard_veszelyben_a_bankkartya-piac_magyarorszagon
http://hvg.hu/gazdasag/20091214_magyar_bankkartya_piac_osszeomlas_szabaly.aspx
És tessék már nekem megmondani, hogy akkor miért is omlana össze a magyarországi bankkártyapiac, ha az új törvény életbe lépne?
Az az új törvény, amely 2%-ban maximálná a kereskedők felé érvényesíthető jutalék mértékét, az az új törvény, amely felére, harmadára csökkentené a bankkártya-tulajdonosokra kiróható banki jutalékok mértékét.
Csak azért, mert a bankok által érvényesíthető jutalékok mértéke csökkenne, miért is omlana össze a bankkártyapiac? Legföllebb a bankok nyeresége csökkenne ezeken a tranzakciókon, amelyek amúgy is elektronikusan hajtódnak végre, ezáltal a banki műveletek költsége minimális, nem igényel túlfizetett banki alkalmazottakat, hogy percekig piszmogjanak egy-egy tranzakcióval.
Egyébként meg tisztára, mint a politikusok, zagyválnak mindent össze-vissza.
Mert hogy is van ez?
A MasterCard Europe álláspontja, hogy az ilyen szabályozás nem szolgálja sem a magyar kártyabirtokosok, sem a kereskedők érdekeit.
Hát mi szolgálná? Ha kétszer akkora lenne a bankok jutaléka, mint amennyi most?
Egyszerűen marhaság. Hát mi szolgálhatná jobban a kártyabirtokosok és a kereskedők érdekeit, minthogy a bankkártya-használat őket érintő költségei csökkennek?
Következő állítás:
Nem ösztönzi az elektronikus fizetés térnyeréséhez szükséges növekedést.
A kártyabirtokosok fizetési szokásait újra a készpénzes fizetés felé terelheti, így segítve a szürkegazdaság fennmaradását.
Szerintem meg éppen ellenkezőleg. Esetleg már több kereskedőnek megérheti a 2%-ban maximált kártyaforgalmi jutalék, nem? A kártyabirtokosokról meg nem is szólva, hiszen jelentősen csökkennek a kártyahasználat költségei nála is, vagy nem?
Vagy már megint csak én vagyok hülye (vagy már megint annak néznek)?
Nem a drága kártyahasználat az, véletlenül, amely a szürkegazdaságos készpénzfizetés felé tolja el a gyakorlatot?
Nem ösztönzi a visszaélésekkel szembeni sikeres küzdelemhez szükséges növekedést.
Megbéníthatja az iparági innovációt.
Hogy minek is kell a visszaélésekkel szembeni sikeres harchoz növekedni? Meg mit nem ösztönöz? Bla-bla-bla.
A csipes kártyák térnyerésével lehetne sikeresebben felvenni a harcot a visszaélésekkel szemben, ám ehhez a magyar bankoknak az eddig a bankkártyapiacon realizált extraprofit ellenére sem fűlött a foguk, mert a csipes kártya előállítása drágább, és mit szólt volna a külföldi anyabank, ha a magyar leánya a bankkártyabirtokosok biztonságának növelésén fáradozik inkább, mintsem az anyucinak hazaküldhető profit maximalizálásán? Így inkább a bankok lenyelik a visszaélésekből származó veszteségeket, semmint hogy a plasztiklapocskák, és ezáltal az ügyfelek biztonságát növelnék (némi anyagi áldozat árán).
Szóval akkor ki is bénítja az iparági innovációt?
A lényeg még egyszer:
Azzal, hogy a magyar törvényhozás korlátozza a bankok és a kártyakibocsátók által érvényesíthető banki jutalékokat, a bankok és a kártyakibocsátók szerint is a magyar bankkártyapiac összeomlását idézheti elő.
Mit is idézhet elő?
Hát a bankok amúgy is magas extraprofitjának csökkenését.
Meg a kártyaelfogadó kereskedők ezzel kapcsolatos költségeinek csökkenését.
Meg a kártyabirtokosok által viselendő költségek csökkenését.
Meg az össze-vissza hazudozó bankok közmegbecsülésének csökkenését.
Első rész vége. Folytatás következik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.