Ma egy afrikai népmesét mesélek nektek.

Mbapeni, az Ungulele törzs főnöke hírnököket küldött a törzshöz tartozó minden faluba, hogy férjhez adja lányát, Mwakenát, a törzs legkiválóbb vadászához Ukaszaihoz, aki már több leopárdot és gepárdot is megölt, mint bárki más előtte, de még Oabangónak, a fekete sörényű, nagy, gonosz oroszlántól is elvette a bőrét. Az esküvő lakomával egybekötve lesz a törzsfőnök házánál pontosan egy hét múlva. Mbapeni, a nagy törzsfőnök kihirdette azt is, hogy a lakomát ő biztosítja mindenkinek, aki eljön az esküvőre, de azt mindenki tudja, hogy az aszály miatt elég nagy a szegénység, ezért arra már nem futja, hogy az italt is ő állja, ezért arra kér mindenkit, aki eljön az esküvőre, hogy hozzon magával bort, és azt a törzsfő háza melletti sátorba kitett hordóba öntse.

Nagy esemény volt ez az Ungulele törzs életében. Ugyanis a termékenység szellemei nem ajándékozták meg a nagy törzsfőt fiúgyermekkel, ezért a törzs törvényei szerint majdan, a nagy törzsfő halála után leányának férje lesz majd az új törzsfő. És úgy látszott, hogy erre a nagy vadász, a rettentő erejű, és csavaros eszű Ukaszai kiválóan megfelel majd.

Eljött a nagy esemény napja. Annak rendje és módja szerint, mielőtt az új párra kimondhatta volna Mbapeni, a nagy törzsfő, hogy ettől kezdve házasok, előbb még Uakatuna, a szellemek barátja, a törzs varázslója a három leáldozott kecske véréből megjósolta, hogy mit hoz majd e házasság a törzsnek: jót, azaz zöld mezőket, sok állatot, gazdag lakomákat, vagy éppen szárazságot, éhínséget, háborúságot. A szellemek úgy nyilatkoztak, hogy a frigy a törzsnek hasznára fog válni.

Ezek után Mbapeni kihirdette, hogy mostantól kezdve Mwakena Ukaszai párja, életre-halálra.

Nagy volt a nép körében is az öröm. Hozzá is kezdtek a nagy esküvői lakomának, mindenki jól megtömte a bendőjét. Majd a nagy törzsfőnök szólt szolgáknak, hogy osszák ki a nagy hordóból mindenkinek a bort, és miután jót ittak, kezdődjék a tánc.

Amint kiosztották a bort, Mbapeni emelte először ajkához a tökkupát, és meghúzta. Arcán a meglepetés jeleit lehetett észrevenni. Majd szól, hogy akkor most mindenki igya meg a borát, amit kapott. Ivott hát mindenki. Ám csakhamar mindenkinek lefagyott az arcáról az addigi mosoly, sőt némi morgást is lehetett hallani.

Mbapeni, a nagy törzsfőnök megkérdezte: ti mit ittatok? – Vizet, bizony. ‑ mondta a nép. – Mert bizony én is! – mondta Mbapeni, a nagy törzsfőnök. ‑ Hozzátok elém a szolgákat! – kiáltotta. Jöttek is a szolgák, és kérdezte őket: ‑ Talán bizony ti dézsmáltátok meg a bort és cseréltétek ki vízre? Hogy mertek ilyen csúfságot elkövetni? ‑ A szavanna összes vadjára és valahány szellemére esküdöztek a szolgák, hogy ők bizony hozzá sem nyúltak, mindaddig, amíg azt a parancsot nem kapták, hogy hozzák be és osszák szét.

Ekkor fordult Mbapeni, a nagy törzsfőnök asztalszomszédjához, Orongoróhoz, a fazekashoz, és megkérdezte: ‑ Talán te, barátom, bor helyett vizet hoztál-e a hordóba? – Kegyelemért kezdett rögtön rimánkodni Orongoro, és mondta: ‑ Mbapeni, egyetlen nagy törzsfőnökünk, kegyelmezz szegény fejemnek, de az aszály miatt, tudod, elég nagy a szegénység, kevés edényt tudtam csak eladni, ezért úgy gondoltam, hogy ha a nagy hordóba, amelybe mindenki bort hoz, én viszont csak vizet töltök bele, nem ér nagy kár senkit sem, az a kis víz meg sem fog érződni abban a sok borban. Így merészeltem hát ezt tenni.

Mbapeni másik asztalszomszédjához, Ubanguhoz, a kecskepásztorok vezetőjéhez fordult: ‑ Ubangu, Oanugi nagyapám testvérének gyermeke, csak nem te is vizet hoztál bor helyett?

Ubangu így válaszolt: ‑ Fenséges nagy főnöke az Ungulele törzsnek, kegyelmezz hitvány életemnek, eszembe sem jutott, hogy ilyen szégyent hozzak rád, nagy törzsfőnök. De kérlek, vedd tekintetbe, hogy olyan gyenge volt az idei év, az aszály miatt nem hogy a szaporulat nem maradt meg, de bizony a felnőtt kecskék közül is sok elpusztult. Ekként nem volt akkora jövedelmem, hogy bort vehettem volna. Kénytelen voltam hát vizet hozni. Úgy gondoltam én is, hogy abban a sok-sok borban az a kis víz nem okoz semmilyen kárt.

Nem is kérdezősködött már tovább Mbapeni, a nagy törzsfőnök. Már csak egy kérdésem van mindnyájatokhoz: ‑ Ki az, aki bort hozott a nagy hordóba, az tegye föl a kezét! Mindössze három kezet látott a magasban: Okunye, Vanyagaku, és Baranuka keze látszott a tömegben.

‑ Hát köszönje meg mindenki magának a bort ! Hajtsuk le most mindannyian, ami a kupáinkban van, és kezdődjék a tánc!

Ám másnap, Mbapeni megbízta újdonsült vejét, Ukaszait, hogy járja végig sorba a törzs falvait, nézzen be minden házba, minden házban pedig keresse meg a boroshordót. Nézze meg, van-e benne bor, és tudakolja meg a ház népétől, hogy mikor ittak utoljára bort.

Szomorú hírrel tért vissza 3 nap múlva Ukaszai, a nagy vadász. – A törzs minden faluját, annak minden házát végigjártam, és azt találtam, hogy majdnem minden házban van bor a hordóban, és a legutóbbi héten majd’ mindenhol ittak is belőle.

‑ Hát most akkor, mondd, Ukaszai, mit tegyek? Nem vehetem fejét mindnek, mert akkor odalesz az egész törzs! Elmegyek hát, holnap bekenem a fejem hamuval, és a szavannák szellemeit megkeresem, mondják meg nekem, mit lehet ilyenkor tenni?

Másnap bekente a fejét hamuval, és elment Mbapeni a szavannák szellemeihez, hogy megtudja tőlük a megoldást.

Mbapenit, az Ungulele törzs nagy főnökét azóta sem látta senki. Állítólag bolyong a szavannán, mert nem talált még olyan szellemet, aki meg tudta volna neki mondani a megoldást.

Hát itt a mesém vége, aludjatok jól!

Kérdésem van azért hozzátok: tudtok jól aludni ????