Most teljes egészében idézek egy cikket Prof. Dr. Popper Péter lélektanász tollából

"Vallási türelmetlenség

 Minden vallás felveszi a harcot azzal, amit az emberben állatinak vagy ördöginek tart. Küzd a tudati tompaság által másoknak okozott gyötrelmek ellen. Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Az ember pusztán fizikai és ösztönös, tehát állati részének aktivitásáról van szó. Az isteni álláspont: nem büntetlek meg azért, amilyen vagy, a porból származás benned működő maradványai miatt. De azért megbüntetlek, ha az emberek világában éled ki magadból az állatit. Mert tudatot is adtam neked, hogy képes legyél ellenőrizni lelked háborgásait, és megfékezhesd vágyaidat és indulataidat.

A szellemi identitás nevei

A tudatból fakad az ember felelőssége is azért, ha áldozatául esik a sátáni csábításnak: őrjöngve vagy hideg szívvel pusztítja mindazokat, akik bármilyen isten előtt leborulnak, vagy olyanoktól származnak, akik valaha leborultak. Hármas ördögi csavarintást fedezhetünk fel.

- Először is az ördög mint az Isten, az igaz hit védelmezőjeként lép fel, és pusztulásra tartja érdemesnek azokat, akik másképpen nevezik ugyanazt a szellemi identitást.

- Másik oldalról megtámad minden istenhitet, alázatot, szellem felé fordulást. Cserébe a gyönyört, a vágyak zabolátlan kielégítését ígéri.

- Harmadszor, az ember erkölcsi és szellemi életében döntő meghatározónak tartja a testit, a származást, modern világunk nyelvezetén a kromoszomálisat, a gének által meghatározottat. Nincsen itt szó semmiféle emberi szabadságról, fejlődésről, választásról, önmagáért való felelősségről, csak biológiai determinációról, a faj eredeti tisztátalanságáról vagy alacsonyabbrendűségéről.

Dürrenmatt darabjában, a Babylonban leszállt angyal kétségbeesésében felveszi a hóhérok ruháját, hogy ne ismerhessék fel üldözői. Huszonöt vörös ruhás hóhér áll a színpadon. Az egyik közülük angyal. De nem lehet észrevenni, hogy melyikük.

Fordítva is megtörténhet. Huszonöt vallásos szimbólummal díszített pap, guru, próféta hirdeti az igét. Egyikük a Sátán. De nem lehet észrevenni, hogy melyik az.

Ki az idegen?

Visszatérve a valláspszichológia valamivel egzaktabb megfogalmazású problémavilágába, először is az idegenség, az idegennel szemben tanúsított türelem vagy türelmetlenség jelenségét kell megvizsgálnunk. 

Az ősidők hordakorszakában idegen volt az, aki más hordához tartozott, idegen volt a másik horda. A gyéren lakott világ következtében találkozásaik valószínűleg rendkívül ritkán estek meg. A másik horda felbukkanása ezért feltehetően sokkoló élmény lehetett. Feltehetően arról sem volt fogalmuk, hogy rajtuk kívül más emberek is léteznek a világon.

Saját találkozásaik élőlényekkel, állatokkal általában a kölcsönös pusztítás jegyében zajlottak, igyekeztek egymást ennivalóvá változtatni. Tehát spontán váltódik ki félelem, védekező és támadó indulat az idegennel, az eddig nem ismerttel szemben is.

A fejlődés későbbi fázisában egyre erősebb motívumként jelentkezik a tulajdon védelme. Még mindig az ösztöntan területén járunk. Freud, a humán ösztöntan megalkotója közvetlenül nem beszél a szerzés és a birtoklás ösztönéről. Elsősorban élet- és halálösztönről (Eros és Thanatos) beszél, s ebben a konstrukcióban a szerzés és a birtoklás egyértelműen az életösztön megnyilvánulása. Bárhogy is van, még a központi idegrendszerrel rendelkező legősibb állatvilág lelki jelenségeinek a birodalmában vagyunk. Különösen a nem vándorló húsevőknél alakul ki a lakóhely, a vadászterület és a zsákmány agresszív védelme. Mindezek jellemzik az emberré vált embert is.

Maslow ösztön-hierarchikus elméletében a fizikai és biztonsági igények közé sorolhatók. Vagyis létezni kell, életben kell maradni, a szükségletek biztonságos megszerzésének lehetősége mellett. Az idegen tehát eleve veszélyes, mert megzavarhatja, sőt, arra vágyhat, hogy elrabolja, magáévá tegye e lehetőségeket. Az érzelmi és a tudatos elem csak ezután kezd megjelenni az idegenhez, a máshoz való viszony formálásában.

Vallási előítéletek

A vallási előítéletekre is az jellemző, mint a nemzetekre vonatkozókra: elsősorban a hiúságra, az emberek kisebbrendűségi érzésére apellálnak. A rasszista, a vallásilag türelmetlen abból szeretne előnyt és fölényt kovácsolni magának, hogy nem tartozik megvetett embercsoporthoz, s ezt személyes érdemének tekinti. Ahhoz, hogy önmagát értékesebb emberré nyilvánítsa, nem kellenek jó képességek, munkaeredmények, erőfeszítések, mert már születésénél fogva különb másoknál. 

A manipulált előítéletek még könnyebben válnak pusztító magatartássá, ha belép az anyagi érdek, ha a megbélyegzettek állását, pozícióját, javait legálisan meg lehet szerezni, és szétosztani egymás közt. Ezt a folyamatot a bűnözésig, a szervezett tömeggyilkosságig fokozhatja a tudatos politikai manipuláció gazdasági, katonai és egyéb hatalmi érdekek érvényesítése érdekében.

Mindez Istenre hivatkozva, sőt, jórészt ugyanannak az Istennek a nevében! S az előítéletek, indulatok felkorbácsolói között papok, főpapok, sőt, a második világháború alatt a Duna-parton levetkőztetett, halálukat váró áldozatok mögött, szerzetesi szájból elhangzott: Krisztus nevében, tűz! És persze civilek, papok, főpapok, szerzetesek, akik mindettől eliszonyodtak, és saját biztonságuk, életük kockáztatásával mentették az üldözötteket. A legmodernebb időket a polarizáció jellemzi: a fehér ragyogóan fehérré vált, és a fekete pokoli feketévé.

A vallásüldözők lélektana

Mégis jelentős különbség van a második világháború előtti és az utána jelentkező rasszizmus és vallási türelmetlenség között. A háború előtti faj- és vallásgyűlölet képviselői még ringathatták magukat illúziókban, hogy tevékenységük eltűrhető a felvilágosodott európai társadalom perifériáján.

De aki a második világháború után - amikor nyilvánvalóvá vált a katasztrofális végkifejlet - még mindig rasszista vagy vallásgyalázó, az potenciális gyilkos!

A vallásüldöző lélektani helyzete ellentmondásos, sőt, különös. Amennyiben következetes ateista, akkor a kérdés indulati területre szűkül: miért kell acsarogni arra, aki másképpen vélekedik a világ titkairól? Az ateizmus következetlenségeit csúfolja Heller A 22-es csapdája című regényében. 

A főszereplő Yossarian egy pásztoróra után gyalázni kezdi az Úristent, "vén bükkfagatyásnak" nevezi, aki szükségesnek látta a taknyot bevenni a teremtésbe. A barátnője sivalkodni kezd:

„- Nem engedem, hogy így beszélj róla!

- Mi bajod van?! - kérdezi csodálkozva Yossarian -, hiszen tudomásom szerint te sem hiszel Istenben.

- Igen, de az az Isten, akiben én nem hiszek, jóságos, igazságos, bölcs, mindenható és mindentudó. Nem engedem, hogy ilyen rondán beszélj róla!”

Hát igen...

A hívő vallásos ember helyzete még ellentmondásosabb. Amennyiben egyistenhívő, akkor számára a különböző vallások ugyanarról az Istenről beszélnek. Tanításaik különbözősége nem több annál, mintha egy hegyet minden oldaláról lefényképeznek. A fényképek különbözőek, a hely ugyanaz.

Ha pedig valaki többistenhívő pogány, akkor miért háborodik fel azon, hogy minden istennek vannak követői?

Az elfogulatlan szemlélet úgy gondolkozik, hogyha van Isten, akkor egy van, a világban nincs többféle transzcendencia. Ebben az esetben be kell látnunk, hogy végső soron minden vallás ugyanazt tanítja, csak egy más kultúra más nyelvén és problémavilágában, ennek megfelelően máshova helyezve a hangsúlyokat.

Ezért kellene meggyilkolni a híveit? Lassan az a benyomás erősödik meg, hogy egyszerűen az ember ősi pusztító ösztönei keresnek a vallás világában is ürügyet arra, hogy valakit, bárkit a pusztulásba küldjenek.

Emberi és démoni

Ebben a vonatkozásban szólnunk kell arról, amit démoninak neveznek. Az emberi tevékenységet, még ha olyannyira indulatvezérelt is, valamilyen szintű racionalitás jellemzi. Ami azt jelenti, hogy célja, értelme, haszna van. A démoniról akkor beszélünk, ha a cselekvés irracionális, csak egyedül a cselekvő indulat kiélését szolgálja. A démoni tehát tisztán emocionális, és mint ilyen, értelmetlen és a külső szemlélő számára érthetetlen. Például: ha valaki ellopja egy autó kerekét, visszapillantó tükrét, ez emberi megnyilvánulás, mert használhatja, eladhatja stb. De amikor szöggel végigkarcolja a dukkót, az már démoni, mert csak a tiszta destrukció indulata és élvezete vezérli. Ugyanígy: a villanykörte, a hamutartó ellopása egy vagonból még az emberi határain belül van, de az ülések felhasogatása már nem. Egy utca világítótesteinek szétrombolása, kilövése csúzlival, ugyancsak démoni.

Ennek megfelelően a túszejtés politikai vagy pénzügyi zsarolás céljából racionális gonosztett lehet, de a túszok megkínzása már irracionális, tehát démoni.

Elmehetünk a legvégsőkig: egy tervszerűen végrehajtott népirtás gondolatát és megvalósítását számos racionális érdek magyarázhatja, a deportálást is, mert tartanak attól, hogy saját hazájukban végezzenek velük. De ahelyett, hogy külföldön gyorsan végeznének velük, évekig kínozzák őket lágerekben, kiteszik a teljes kiszolgáltatottság, a megalázottság, éhség, szomjúság, hideg, a zsúfoltság, az eltetvesedés, az állati szintű barakkélet gyötrelmeinek: ez az értelmetlen szadizmus a démoni esszenciális megnyilvánulása.

A jelenkorban az európai ember "felmondta" azt a felvilágosodás lendületében tett elkötelezettségét, hogy az ész és értelem segítségével próbálja megérteni a világot. Ezt a folyamatot nevezte Lukács Az Ész trónfosztásának.

Mai világunkban tehát felerősödött a démoni elem, és még mindig rohamos erősödést mutat.

A rasszizmus, a vallási türelmetlenség életünk egyik legveszélyesebb démoni megnyilvánulása.

Prof. Dr. Popper Péter"

 És még egy idézet tőle:

"A félelem nemcsak meggyötör, hanem agresszívvé is tesz minket. Gyűlölködővé, bizalmatlanná, ellenségessé, mindennel szemben, ami ismeretlen, másféle, mint amit megszoktunk.

Gyűlölni kezdjük az idegeneket, a másféle kultúrájúakat, vallásúakat, másféle bőrszínűeket. Csak egy uniformizált, azonos jelszavakat ordító tömegben érezzük biztonságban magunkat."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.