Ha valaki még nem tudná, mit takar ez a négy betű, azt most felvilágosítom: Copenhagen Climate Change Conference. Magyarul és röviden: a Koppenhágai Klíma-csúcs.

Most aztán mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a magántulajdon korlátlan hatalmán alapuló, az egyén érdekeit szinte kizárólagosan minden más egyéb érdek elé állító világkép (avagy a világ mai működési rendje) csődöt mond. És ennek mi mindannyian a levét fogjuk inni. Unokáink már nem biztos (ők ugyanis egyáltalán nem is biztos, hogy megérhetik, hogy megigyák a levét). De ha mégis, uzsorakamatostul meg fognak fizetni őseik bűneiért, amellyel végérvényesen és visszavonhatatlanul tönkretették egy Föld nevű bolygó bioszféráját, ökoszisztémáját.

Mert miről is szól ez a mostani klíma-csúcs? Ahogyan kinéz, sok-sok állam képviselője azon alkudozik most, hogy kinek mennyit kellene a körméből levágni, hogy a kar elfekélyesedését megakadályozzák.

Több minden felfoghatatlan számomra ebben az egészben.

Először is: azt írják, 119 ország képviselői vitatkoznak azon, hogy melyik országtípusba sorolt ország mennyivel is szennyezheti továbbra is a Föld légkörét. Legjobb tudomásom szerint hivatalosan is nem kevesebb mint 194 ország létezik földgolyónkon. Hogy-hogy nincs ott minden ország képviselője? Van akiknek nem fontos a jövője?

Aztán meg ezek a mérték-viták: 15-20-30%-os csökkenést kívánnak egyesek országtípusonként meghatározni. Hát azt hiszik, hogy ennyire kicsi a baj? Már nincsenek évtizedeink, hogy megállítsuk a visszafordíthatatlanná válást.

Ráadásul az úgynevezett fejlődők külön kedvezményes elbírálást kívánnak maguknak kieszközölni, miközben arra hivatkoznak, hogy a gazdaságuk fejlődésének üteme látná kárát annak, ha a kibocsátási kvótáikat visszább kellene fogniuk.

Ha valaki még nem tudná, e körben a legérintettebb országok a következők: Kína, India, Brazília, Indonézia. Ezen országok gazdaságai, ha így folytatják fejlődésüket, akkor kb. 20 év múlva érik el azt a gazdasági fejlettséget, amelyen egy mostani közepesen fejlett ország ma található.

Csakhogy: ha figyelembe vesszük, hogy az előbb felsorolt országok népességi tendenciáikat figyelembe véve 20 év múlva a világ népességének közel felét teszik majd ki, és mindeközben gazdaságaikat extenzíven fejlesztik, akkor már késő lesz azon gondolkodni, hogy milyen mértékben is csökkentsék a károsanyag-kibocsátásaikat.

Gondoljunk csak bele: ugyanazt a fejlett országokra jellemző életvitelt szeretnék ők is elérni, amely már eddig is azzal járt, hogy a Föld éghajlata drasztikusan megváltozott, a gazdasági fejlődés következményeként. Ezt okozta kb. egymilliárd nyugat-európai és észak-amerikai ember gazdasági fejlettségének elérése. Ha csak az előbb felsorolt négy fejlődő ország 20 év múlva várható népességi adatait vesszük figyelembe, akkor lehet elképzelésünk arról, mit is jelenthet ez a klímaváltozásban.

Nézzük csak: kb. egymilliárd ember kb. kétszáz év alatt érte el a fejlett ipari államok életszínvonalát. Most mi készül? Kb. 4 milliárd ember akarja ugyanezt a fejlődési utat bejárni 20 év alatt! Érthető már, mit is akarok érzékeltetni?

Természetesen a klímaváltozásban az eddigi élenjáróké, a fejlett világban élőké a fő felelősség, mert a mostani változások az ő fejlettségük ára.

DE! Éppen ezért az a néhányszáz milliárd eurónyi összeg, amelyeket ezen országok hajlandók átadni a fejlődőknek, a világon semmit sem fog megoldani, ha a fejlődés eddig bejárt útját akarja megismételni a fejlődő világ is. Ha a módszerek nem változnak, akkor az nagyon rövid időn belül katasztrófába sodorja az egész Földet.

De ugyan milyen alapon kívánhatná a nyugati világ, hogy a gyarapodó kínai, indiai, brazíliai, stb. emberek gyarapodó vagyonuk mellett ne szerezhessék meg maguknak ugyanazokat a javakat, amelyeket ők már magukénak tudhatnak?

Még egy pár adalék csak: Kínának van a legnagyobb szénvagyona. Kínának nincs jelentős szénhidrogén-vagyona. Kína energiaigénye 20 év alatt a jelenleginek kb. ötvenszeresére nő. Miből fogja ezt az energiaigényt kielégíteni?

Az már csak egy plusz adalék, hogy az USÁ-ban az energiaigények jelentős részét most is szénerőművek biztosítják (nagyságrendekkel többet, mint az EU-ban). Őket ugyan mi fogja rávenni, hogy energiaigényüket visszafogják?

És azt hiszem, most értem el mondanivalóm lényegéhez.

Én ugyanis semmilyen reményt nem látok az ilyen globális veszélyek elháríthatóságára.

Hogy miért?

Mert a jelenlegi világrendben nincs egy globális hatalom, amely gátat szabhatna az egyéni érdekek minden értelmes mértéken felüli érvényesítésének.

A jelenlegi világrend a magántulajdonon alapul. A magántulajdon a vagyon mindenek feletti gyarapításában érdekelt. A magántulajdon már régen nincs országhatárok közé zárva (globalizáció). A Földön van közel kétszáz ország. A gazdasági és a társadalmi élet szabályozását mindegyik szuverén módon akarja megoldani. Ennek következtében nincs globális szabályozás, amelyet a magántulajdon annak rendje és módja szerint ki is használ.

Ráadásul a magántulajdonnak nincsenek erkölcsi korlátjai sem a vagyon gyarapításában. (ld. Ruhnama-business)

Ekként tehát semmi nincs, ami a magántulajdont rákényszeríthetné bármiféle ökotudatos ténykedésre. (ld.: őserdő-irtás, károsanyag-kibocsátás, géntechnológia, élelmiszerszennyezés, stb.)

Nem látok tehát semmiféle megoldási lehetőséget a bioszféra megmentésére, amíg a magántulajdon lényegi korlátozások nélkül 200 országra osztott bolygónkon működhet.

Az egyetlen megoldásnak egy új emberi faj, a Humanoptera létrejöttét, a humanoptera-társadalom megvalósulását és virulását látom. Ha ez nem valósul meg a következő 25 éven belül, már nem lesz mit megmenteni! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.